Ha csak egy hosszú posztot olvasol el a blogomon, ez legyen az! :)
TL;DR: a populisták arra építenek, hogy a hétköznapi emberek kevésbé tájékozottak, nehezen látnak át bonyolult összefüggéseket, emiatt bizonytalanságban élnek. A világ felgyorsult és sokak számára egyre bonyolultabb, nem tudnak lépést tartani a fejlődés őrült ütemével, ezért zavarosnak tűnik minden, nem értik hogy mi miért történik, ezért a mostanihoz képest biztonságosnak és nyugodtnak tűnő múltba kapaszkodnak, a konzervatív populisták pedig az emberek sokszor valós félelmeinek igazolásával és felerősítésével használják ezt ki - a program pedig ezen fog változtatni.
Hogy miért állítom ezt ilyen magabiztosan? Azért, mert ez az egész nem spanyolviasz, hanem a felvilágosodás (vagy ahogy én nevezem: az első felvilágosodás) történetének megismétlése, csak most kihagyjuk a folyamatból az olyan fölösleges kitérőket, mint a 30 éves háború. Saját tapasztalataimra is épül az egész, erről külön "Nem középiskolás fokon", avagy saját felvilágosodásom története röviden című posztomban írtam, mondhatni én voltam a kísérleti nyúl. Könnyebb lesz azoknak, akiknek már nem kell elkövetnie azokat a hibákat és elszenvedni azokat a pofonokat, amik nekem jutottak a hosszú út során :)
Disclaimer
Még mielőtt valaki már az elején félreértené, leszögezem: van ugyan egy vízióm, de közel sem hiszem azt, hogy ez 100 százalékban tökéletes, és hogy én majd egyedül megváltom a világot. Egyedül kapacitásom sem lenne rá, ha meg még tömeges igény sincs a valódi változásra, akkor bele sem kezdek, inkább keresek magamnak egy másik országot, ahol tudok boldogulni. Ha a többségnek jó az, ami ma Magyarországon van, akkor ki vagyok én, hogy önző módon kierőszakoljam a változást? El lehet menni, ha nem tetszik, ugye hallottuk már.
A Racionalista Párt egyelőre egy képzeletbeli párt, programjának és ideológiájának alapjait vitaindítóként teszem közzé, amelyekről szeretnék visszajelzéseket kapni, illetve a későbbiekben segítő kezeket a megvalósításban. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik nálam bizonyos kérdésekben tájékozottabbak és magasabb szintű tudással rendelkeznek, mert mondjuk 4 évig ezt tanulták az egyetemen - rájuk kifejezetten számítok. Ezért próbálom részletesen leírni, hogy mit gondolok és mit szeretnék. Nekem nem derogál másoktól tanulni, de amíg nincsenek mellettem mások (csak én egyedül, és ez a blog, ahol egy éve próbálom mindenki számára világossá tenni ezt a víziót) addig nem fogok tudni tovább jutni a tervezés fázisánál.
Próbálom rövidre fogni, de a projekt jelentőségére való tekintettel ez az eddigi írásaimhoz hasonlóan most sem fog menni. Ezúttal viszont igyekszem nem hagyni, hogy nagyon elkalandozzanak a gondolataim :) Tudom, hogy ez örök hibám, és bár van sok előnye, de sokak számára nehezen követhető emiatt az írásaim gondolatmenete - erre most tudatosan odafigyelek, és csak olyan kitérőket teszek, amelyek feltétlenül szükségesek a továbbiak szempontjából. Nagyon fontos viszont a hosszú bevezető rész, ami a populizmus működéséről és a program működőképességét igazoló történelmi párhuzamokról szól. A demokrácia betegségét orvosló ellenszer kifejlesztéséhez ugyanis a kórokozó alapos tanulmányozására van szükség, én pedig most erre teszek egy kísérletet.
Külön poszt a hosszú cikkek csapdájáról itt, ebben viszonylag röviden írok arról is, hogy a hosszú írások helyett mi lenne a hatékonyabb kommunikációs eszköz.
A populizmus működéséről
Mi az, amiben a populisták zseniálisak? Igen, a félelemkeltés manipulációs célú használata, ezzel nem mondok újat. A populista propaganda központi eleme a jóságos és erős vezető, aki megvédi az állampolgárát a veszélyektől, ezt harsogják hosszú évek óta egyre több pénzből:
"A világ egy szörnyű, veszélyes, zűrzavaros hely mostanában, mi viszont tudjuk, hogy kik tehetnek róla, és elbánunk velük. Magyarország Európa nyugati felével ellentétben egy biztonságos sziget, mert itt nincsenek terroristák, és a kormány mindenki ellen fellép, aki a keményen dolgozó hétköznapi magyar állampolgárok életének megnyomorítására szövetkezett, legyen az az IMF, a bankrendszer, a közműcégek, és legfőképp természetesen Soros György és Gyurcsány, akik migráncsokkal akarják telepakolni az országot"
Amikor az emberek problémákkal küzdenek, különösen könnyű elhitetni velük, hogy a bajok oka valami gonosz, ismeretlen erő, a megnyugtató megoldás pedig egyszerű, csak egy adott vezető mellé kell állni.
A populizmus egyik legfontosabb ismérve: mindig, minden korban a kétségbeesett, nehéz helyzetben levő emberekre épít, és a jobb élet reményének illúziójával operál. Akinek kiegyensúlyozott az élete és hisz magában, azt nehéz manipulálni, a pártok őket nem is tekintik célközönségnek, így a politikai döntéseket frusztrált és dühös tömegek által a hatalomra juttatott önző és törtető hataloméhes szélhámosok hozzák meg. Ez nem új jelenség, nem a Brexittel és Trumppal és pláne nem Orbánnal kezdődött, hanem évszázadokkal ezelőtt, és bár a felvilágosodás idején úgy tűnt, hogy végre megszabadultunk ettől, sajnos időről-időre megpróbál visszamászni az ablakon.
A középkorban az egyházak, a XX. század elején pedig a nácik és a kommunisták hatalma működött hasonló elvek alapján (ebben nincs sok különbség köztük) mint ma politikusoké szerte a világon. Amit ma leegyszerűsítve populizmusnak nevezünk, az tulajdonképpen a középkori egyházi állam és a szocializmus bizarr elegye új köntösbe csomagolva, és észre kell venni, hogy ez nem magyar sajátosság, és még csak nem is XXI. századi, és ezért kell tovább látnunk a magyar oktatás mai állapotán és főleg a felcsúti kisvasúton, ha fel akarjuk venni a harcot a populizmussal. Márpedig fel kell venni, mert bár sokan nem érzik a saját bőrükön, de a politika mindannyiunk életére hatással van, és ha elfajulnak a dolgok, akkor a ma kényelmes jólétben élők is megisszák a levét.
Az ellenzék (beleértve sajnos a nagy lendülettel és ígéretesen induló Momentum Mozgalmat is) legfőbb hibája, hogy nem tud jobbat mondani, mint hogy váltsuk le Orbánt, és akkor majd lesz valami, ami talán jobb, mint ami ma van. Marhaság, és haragszom is egy kicsit a Momentumra, mert berobbantak egy népszerű téma meglovaglásával a köztudatba, de jobbat mondani meg sem próbáltak. Micsoda elpazarolt lehetőség!
Frissebb poszt a témában: 5 dolog, ami miatt "most vasárnap" biztos nem szavaznék a Momentum Mozgalomra
Radikális szemléletváltásra van szükség, ehhez pedig kevés az elcsépelt "több pénzt az oktatásra és magasabb színvonalú egészségügyet" blabla, mert ez pontosan ugyanaz a nettó populizmus, amit a leváltani szándékozott kormány is csinál. A demokrácia teljes félreértése az, ami ma Magyarországon ezen a néven zajlik, ebben pedig mindkét oldal egyformán sáros, és valamilyen szinten mindannyian azok vagyunk. Ha komolyan változást szeretnénk, akkor magunkkal kell kezdeni, bármennyire is kényelmetlen ez ahhoz képest, hogy mindig mindenért valaki mást hibáztatunk.
Legyőzhető-e a populizmus?
Minden rossz dolog legyőzhető, ha pontosan tudjuk, mivel is állunk szemben.
A populizmus nem is a legjobb szó, hiszen ez önmagában csak annyit jelent: népszerű. Attól, hogy valami népszerű, még lehet jó, például Európa nagyvárosaiban egyre népszerűbb a kerékpár napi közlekedési célú használata, ami egyéni illetve közösségi szinten egyaránt hasznos és örvendetes tendencia. Meglehetősen népszerű az internet, ezen belül is a közösségi oldalak, ezt pedig bár sokan jó okkal kritizálják, de az internet elterjedése mégiscsak a legjobb dolog, ami a civilizációnkkal történt a könyvnyomtatás feltalálása óta.
Amit le kell győzni, az az, amire a félrevezető populista politika is épül, amivel az előző bekezdést is kezdtem: a félelemkeltés manipulációs célú használata.
Mindannyian félünk valamitől, ez természetes emberi tulajdonság, ami az ősidők óta sok esetben a túlélésünket biztosítja. Ha félsz a tűztől, ezért elkerülöd, biztosan nem lehet baj. Ha azért nem gyilkolod meg a szomszédodat, mert félsz, hogy a pokolra jutsz, akkor a szomszédod szempontjából kifejezetten megnyugtató a félelmed :)
Ami viszont emberré tesz minket, hogy képesek vagyunk szembenézni a félelmeinkkel, megvizsgáljuk a félelem tárgyát, és ha sikerült megérteni, akkor akár a közösség javára is fordíthatjuk azt. Ez a tulajdonságunk tette lehetővé, hogy ha nyugodtan ülünk a tűz mellett, és ha ég a ház, akkor nem a tűzistenhez fohászkodunk, hanem tárcsázzuk a 112-t.
Ezzel el is érkeztünk ahhoz, hogy mi is konkrétan a mai politikusok legnagyobb történelmi jelentőségű bűne, ezt pedig külön ki is emelem:
Ég a ház, és a kormány ahelyett, hogy szép csendben eloltaná a tüzet, inkább szítja a lángokat, hogy látványosabbá tegye, közben arról beszél, hogy Soros és/vagy Brüsszel gyújtotta fel. Poroltót szerel fel nagy csinnadrattával, és ezzel a biztonság illúziójába ringatja a ház lakóit, de a tüzet valójában okozó zárlatos vezetékről nem beszél, a valódi veszélyekre nem hívja fel a figyelmet, és nem tesz semmit azért, hogy legközelebb ne fordulhasson elő - neki ugyanis érdeke az, hogy legyen tűz, amitől félhetünk. Közben az ellenzék arról beszél, hogy a kormány nem fizeti meg rendesen a tűzoltókat és szítja a lángokat, amiben ugyan van igazság, csakhogy megoldáshoz kevés. Be kell látni, hogy a kormány legalább eloltja a tüzet, vagyis legalább csinál valamit, még ha az közel sem tökéletes, sőt.
A félelem a kulcs: valódi változást csak a saját félelmeink legyőzésével és embertársaink félelmeinek megismerésével, majd ezeket a félelmeket eloszlató megnyugtató beszéddel fogunk tudni elérni.
Nem csak a XXI. századi politika használja a manipulatív célú félelemkeltést, nem véletlen a két történelmi párhuzam.
A középkorban az egyház hatalma is pontosan emiatt működött: ha félsz isten haragjától, kétszer is meggondolod, mit csinálsz. Ennek abban a korban volt ugyan pozitív társadalmi hatása (ha csak egy életet mentett meg a "ne ölj" parancsolat, akkor már megérte populárissá tenni) de mellékhatásként korlátlan hatalmat biztosított az egyházaknak, az egyházak pedig vissza is éltek vele, ez vezetett a 17. század világháborújaként is ismert 30 éves háborúhoz.
A hatalmukat félelemkeltésre alapozó egyházi vezetőknek itt csúnyán visszanyalt a fagyi: ha van is pokol, az szinte biztosan nem lehet rosszabb, mint az elhúzódó véres háborúk nagyon is valóságos és kézzelfogható borzalmai. Ráadásul a tudomány és a technika fejlődése alapjaiban tette bizonytalanná az egyházak és a vallásos világkép megkérdőjelezhetetlenségét, és ezen tényezők együttállása hozta el a humanista eszmék térnyerését, az egyház hatalmának lassú hanyatlását, valamint az (első) ipari forradalmat, aminek többek között azt is köszönhetjük, hogy nem sötétben botorkálva fejjük a tehenet, hanem nyugodtan Facebook-ozunk és megvesszük a boltban, ami kell. Ezt hívjuk ma felvilágosodásnak, a felvilágosodás legfontosabb tanulsága pedig ez:
Ne félj, mert a félelem börtönbe zárja az elméd. Ha úgy érzed, valami nincs rendben a világgal, nem feltétlenül veled van a baj, hiszen az általánosan elterjedt közkeletű magyarázatok is lehetnek tévesek, vagy épp szándékosan félrevezetők. Mindig, minden esetben kérdőjelezz meg mindent, és próbálj meg többféle logika alapján gondolkodni.
A tudomány és a technika fejlődése, a tőkés társadalom kialakulása a nyugati civilizáció soha nem látott fejlődését hozta el, és alapjaiban rendezte át a fennálló társadalmi rendet. Ehhez elég volt néhány elszánt tudós, aki nem érte be az egyházak magyarázataival, válaszokat keresett, és talált is. Ugyanakkor az iparosodás és a technikai fejlődés nem mindenki számára volt kézzelfogható, és miközben egy szűk réteg mesés vagyonra tett szert, sokan ebből semmit sem láttak, csak a nyomort és a kilátástalanságot.
Az egyre éleződő társadalmi feszültségek miatt kódolva volt a rendszerben a bukás, és ehhez elég volt egy apró kis szikra, valamint néhány hataloméhes uralkodó, akik jó lehetőséget láttak a nehéz sorsú emberek egymásnak ugrasztásában és ezzel hatalmuk bebetonozásában. Az 1914-1945 közötti időszakot egyes történészek második harmincéves háborúnak is nevezik (én pedig e logika alapján az ENSZ és a NATO megalapításával kezdődő időszakot második felvilágosodásnak) ami találó párhuzam: ugyanúgy a nehéz sorsú emberek számára reményt kínáló ideológiákat képviselő, hatalmukkal súlyosan visszaélő uralkodók robbantották ki, mint akkor.
Most is hasonló folyamatoknak lehetünk szemtanúi: a nyugati világban is tömegek képtelenek boldogulni a világban, egyre erősebb az őket felkaroló eszmék támogatottsága, és az ezeket az eszméket képviselők hatalma. Vajon elkerülhetetlen, hogy a növekvő társadalmi feszültségek, a feszültségek szításában érdekelt és már-már egyházként működő politikai erők szembenállása és az emiatt egyre inkább fokozódó gyűlölet idővel a harmadik harmincéves háború kirobbanásához vezessen?
Én ezt szeretném elkerülni, és talán képzavarnak tűnhet, de harcolni is készen állok ezért.
Azt mondják, választást nyerni csak háborús retorikával és egy közös ellenség elleni összefogásra buzdítva lehet, részemről ezen ne múljon, hiszen a "harmadik harmincéves háború" már néhány éve zajlik, de egyelőre csak az ellenség vetette be a haderejét, és nem is olyan látványos, mint az előző kettő.
Kövér László 2016-os nyilatkozata jól érzékelteti a probléma súlyát: szerinte "a keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet terjesztésében jelentős szerepet tölt be a nehezen szabályozható, ugyanakkor a nemzetközi tőke és a nagy cégek által ellenőrzött internet és média" - jó, és? A középkor végén a könyvnyomtatás, valamint a tudomány fejlődése pontosan ugyanígy töltött be jelentős szerepet a keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet terjesztésében. Ez komolyan probléma? Ennyire nehéz elviselni, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak? Én elfogadom azt, ha valaki a vallásban találja meg a lelki békéjét, eszem ágában nincs megtéríteni senkit, viszont ha ők mindenáron harcolni szeretnének, akkor visszalövök.
A populisták hadat üzentek a józan észnek és a fejlődésnek, én pedig csatába hívom a józan ész oldalán álló gondolkodókat
Ez a háború szellemi síkon zajlik, hiszen azzal valószínűleg a hatalom birtokosai is tisztában vannak, hogy a ma embere már nem szívesen nézné végig egy város porig bombázását. Azt talán ők is tudják, hogy a bomba nem válogat, és hosszútávon nekik is bajuk esne.
E szellemi hadviselés célja a másképp gondolkodók teljes ellehetetlenítése, és nem szabad homokba dugnunk a fejünket. Sokan azt mondják: az ember és a hatalom alaptermészete ilyen, nincs mit tenni, értelmes ember inkább kerülje el a politika bűzös mocsarát. Ezzel sokáig én is egyetértettem, de ma azt látom, hogy komoly veszélyeket rejthet, ha hagyjuk, hogy a hatalomért gátlástalanul küzdő populisták uralkodjanak felettünk. A demokrácia pont nem arról szól, hogy a hatalom az emberek felett áll, hanem fordítva.
Persze látszólag demokrácia van: bárki megírhatja a véleményét a Facebook-on, és nem jön érte a fekete autó, csak épp ez gőzkieresztésen kívül nem sok mindenre jó, amíg simán lesöprik az ellentétes véleményeket, mondván aki másképp gondolkodik, az sorosbérenc, vagyis amolyan eretnek-féle, aki a szent vallást megtagadó hitetlen kutya, akinek a véleményére nem kell adni. Demokrácia ez? Különösen ijesztő, hogy sokan még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szabad-e a vélemény. Demokrácia az, hogy a véleményed miatt retorzióktól kell tartanod? Ezekről beszéljünk végre, és hagyjuk már a kibaszott többpénztazegészségügyre bullshit papagájként való ismétlését, mert például amíg az egészségügyi dolgozók a szaros nettó százezres állásukat félve nem merik nyilvánosan vállalni a véleményüket és beszélni a problémákról, addig azt sem fogjuk megtudni, hogy valójában mi is a probléma az egészségüggyel, addig meg hogy akarjuk megoldani őket? El lehet költeni milliárdokat kórházfelújításra, az EU ad is rá pénzt, a Fidesz ténylegesen vont be plusz forrásokat az egészségügybe, és? A gyönyörűen felújított kórház parasztvakításra kiváló, de amíg a rendszer rohad, addig nem sok értelme van. Tűzoltás ez is, nem tűzmegelőzés, ahogy a tűzoltók fizetésének emelése sem az.
Kezdjük a probléma megoldását azzal, hogy sokan azt sem tudják, mi az a demokrácia. Aki fél elmondani a véleményét, az bizonyosan nem tudja. Aki elmondja ugyan a véleményét, de nem hallgatja meg a másikét, az szintén nem tudja. Aki azt se tudja, hogy mi a véleménye, és nem is érdekli, de adjon az állam több pénzt, az nagyon tévúton jár.
Kezdjük azzal, hogy elmagyarázzuk az embereknek az alapvető összefüggéseket. Igen, egy normális demokráciában ez a kormányzat által működtetett közszolgálati média felelőssége lenne, ettől közszolgálati, de nálunk ilyen nincs, hát keseregjünk rajta, az majd megoldja. Keseregjünk azon, hogy az emberek hülyék, és mindent elhisznek, mi meg higgyük el azt, hogy ezen nem lehet változtatni.
Valaki mondjuk elmagyarázhatná nekem, hogy aki mindenért Sorost és Brüsszelt okolja, az miért rosszabb, mint ha a Habony-médiát nevezné ki bűnbaknak...
Alapvetés #1: Az emberek nem hülyék. Még a hithű Fideszesek sem.
Ostoba birkának tartod azokat, akik különféle problémákkal küzdenek, ezért bedőlnek a Fidesz populizmusának, ami reményt és megnyugvást kínál? Hülye, aki a chemtrailben és a homeopátiában vagy más áltudományos baromságban hisz? Igen, töredelmesen bevallom, egy időben én is annak tartottam őket, míg rá nem jöttem, hogy ennél ellentmondásosabb csak az lenne, ha fürdőruhában és strandpapucsban mennék síelni, de talán még az se.
2015-ig azért is nem foglalkoztam a politikával egyáltalán, mert nincs értelme politizálni, az emberek hülyék, minden hülyeséget elhisznek, és úgyis mindig az a párt fog nyerni, ami jobban hülyére tudja venni őket. Ez van, el kell húzni ebből az országból ha nem tetszik, vagy bele kell törődni. Ne foglalkozzunk azzal, hogy tömegek igénylik, hogy politikusok (és különféle csodaszerek gyártói, kuruzslók és más szélhámosok) hülyére vegyék és közben megkopasszák őket. Olyan faszságokat osztanak meg százezrek a Facebook-on, mint a szódabikarbónás Norbi, meg Tibi Atya...? Ááááá, reménytelen.
Nagyon sokat dühöngtem már az emberek sötétségén és korlátoltságán, de aztán magamba néztem, és feltettem egy kérdést: én miért vagyok más? Miért tartom magam tájékozottabbnak, honnan tudom én azt, amit tudok? Aztán tovább gondoltam: mi az, amiért Update Norbi, Tibi Atya, az álhírek, az összeesküvés-elméletek, meg a különféle alternatív gyógyászati baromságok ennyire népszerűek tudnak lenni? Hogyan lehetne a működési mechanizmusaikat átvenni, és valami jó célra használni?
Egyáltalán: feltétlenül hülye az, aki nem érti például a devizahitelezést, vagy épp a demokrácia és az államigazgatás működését? Miért, én talán értettem mondjuk 2006-ban? Érdekelt egyáltalán annyira, hogy 14 óra autómosó vagy gyári munka után hullafáradtan hazaérve ilyesmivel foglalkozzak?
Hát nem. Sőt: ha 2006-ban valaki azt mondja nekem, hogy egyszer majd a 17. századról írok bármit és rendezek a 17. században játszódó animációs filmet, kiröhögöm. Pont a 17. század basszus... Hiszen ez volt az, ami a "miért kell nekem olyan faszságokat tudnom, mint például" kezdetű kérdés után következett. Nem érdekelt se a történelem, se a politika, meg úgy nagyjából semmi. Elég volt annyi, hogy azért szar, mert Gyurcsány, hiszen tandíj, meg gázáremelés. Elég volt a világból annyi, amennyit a félórás RTL híradóból meg lehet tudni, de mindennap az a fél óra is sok lett volna.
2010-ben 2,7 millióan szavaztak a Fideszre, íme egy szavazat a 2,7 millióból. Meggyőzhető lettem volna másról, de meg sem próbálta senki, legfeljebb a fejemhez vágták, hogy fideszbirka vagyok, mert ezüsthajó, meg kaya ibrahim, menjek vissza az ólba bégetni - ez legfeljebb arról győzött meg, hogy a gyurcsányista komcsik ilyen rohadékok, méghozzá mindannyian, kivétel nélkül. Kiábrándulásom után talán pont ugyanők mondták, hogy na ugye, ők megmondták, mint ha ez bármit számítana.
A politikai vitakultúránk azóta sem fejlődött sokat (inkább romlott) és ezzel is kell kezdeni valamit.
Lényegtelen faszságokon veszekszünk egymással ahelyett, hogy végre leülnénk és átbeszélnénk, mi a fasz legyen.
Mindannyian okosabbak akarunk lenni a másiknál, örömmel töröljük bele a lábunkat a másikba, ha valamit jobban tudunk, aztán meg nyígunk, hogy "az a hülye" Orbánra szavaz, aki nem törli belé a lábát, hanem azt mondja: igazad van, melléd állunk.
Ha valaki lakáshitelt vett fel, és olyan mértékben növekedett a törlesztőrészlete, hogy már gondot okoz fizetni, és nem érti, hogy miért tették el vele, akkor aztán senki nem fogja meggyőzni őt arról, hogy itt nem valami disznóság áll a háttérben. Aki érti a hitelezés működését, az azt mondja: hülye voltál. Orbán viszont azt mondja: igazad van, a bank tehet róla, majd mi megvédünk. Megvédünk ezen kívül a migránstól is, ahogy a múltkor a rezsidémontól is, hiszen arra ugye emlékszel, ott van a számlán.
Kovács Béla hétköznapi állampolgár erre azt mondja: hát ebben tényleg lehet valami.
És Kovács Bélának ennyi elég is. Nekem is elég volt 2006-ban. Az átlegembert nem érdekli a politika, mert az egész csak arról szól (legalábbis szerinte) hogy melyik szarházi tolvajbanda lop épp.
Persze ha a saját bőrén érzi valamely konkrét intézkedés hatását, akkor egy kicsit hajlamosabb jobban utálni az adott intézkedést meghozó politikai pártot, de addig nem.
És nem csak saját Fideszes múltam segített megérteni a problémát és kitalálni a programot a megoldásra, hanem például a homeopátia és a tarotkártya is.
A homeopátia bizonyítottan gyógyítja az emberi hülyeséget :)
Pontosabban nem a homeopátia, hanem az Index 2013-as "Homeopátia, a nagy átverés" című remek cikke, ami nem létezhetne, ha nincs a homeopátia, enélkül pedig nem tudnék arról, hogy az ostobaság ilyen dimenziója egyáltalán létezhet.
A homeopátia működési elve a víz memóriájával és rezgésével a legmagasabb szintű blődség, amit valaha is olvastam, és akkor felfoghatatlannak tűnt számomra, hogy ezt bárki is elhiszi. Hogy sokszorosára hígított víz sokszorosára hígítása növeli a gyógyhatást? Ne már, komolyan? Hogyan, miért? Ez abszolút laikusként is teljes nonszensznek tűnik.
Bevallom, korábban fogalmam sem volt a homeopátia létezéséről, nem is igazán érdekelt, hiszen van a családban gyógyszerész, fejfájás vagy megfázás esetén rá hallgatok. Megbízom benne, beveszem, amit ad, nem kérdőjelezem meg.
Na, de ha ő nem lenne, akkor kiben bízhatnék? A gyógyszerekhez nem értek, úgyhogy bemegyek a patikába, és kérek valamit. Na persze nem a közeli homeopátiásba, mert arról tudom, hogy baromság, és nem a legolcsóbbat veszem, mert az biztos rossz minőségű, meg persze megköszönöm távozáskor, mert tudom, hogy akkor is hat :) (talán el sem hiszed, de tényleg vannak, akik "nem köszönöm meg, mert akkor nem hat" mondattal távoznak a patikából! Elsőre vicces bolondságnak tűnik, de amikor századszorra hallod, agyfaszt kapsz tőle.)
Viszont honnan tudom én azt, hogy a homeopátia baromság? Hát onnan, hogy 2013-ban olvastam róla egy hosszú és alapos cikket.
Igen, egyetlen cikket.
Ezt a cikket viszont egyetemi professzor írta és az index.hu hozta le, hosszú volt és alapos, nekem ennyi bőven elég volt, hogy hitelesnek tartsam. Még utána is néztem (fact check) mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen hülyeséggel etetik a népet, de sajnos tényleg, víz rezgése és memóriája meg hígítás, úgyhogy abban a megnyugtató tudatban könyveltem el a homeopátiát baromságként, hogy valóban az (ezzel párhuzamosan az emberek közel 40 százalékát könyveltem el töksötétnek a megnyugtató tudatban, hogy valóban azok)
De várjunk csak: lehülyézek embereket azért, mert olvastam egy azaz EGYETLEN cikket, ami egyébként tök véletlenül jött szembe a neten, most pedig hirtelen megvilágosodtam, és okosabb vagyok náluk. Ezzel pedig pontosan ugyanazt csinálom, amit ők. Ez volt az a legfontosabb felismerés, hogy senki nem különb - csak más-más tájékozottsági szinteken vagyunk, és más-más stílusban nyilvánulunk meg. De a lényeg: valahol mindannyian ugyanolyanok vagyunk.
2013 előtt egyébként engem is simán hülyére lehetett volna venni a homeopátiával, és ha nem jön szembe az az egyetlen cikk (vagy nincs benne a hangzatos "nagy átverés" szó a címben, ami kattintásra sarkall) akkor talán még ma sem foglalkoznék a kérdéssel, és ha orvos vagy patikus ajánlja (mert mondjuk 1000 darabra mennyiségi kedvezményt kaptak a gyártótól, és el kell sózni) akkor megbízom benne, és beveszem. Ha véletlenül pont el is múlik a torokgyulladásom magától, még el is hiszem, hogy a homeós bogyótól volt, és következőnek már olyat kérek. Szerencsém, hogy volt valaki, aki vette a fáradságot a cikk megírására, és szerencsém, hogy pont egy olyan időpontban került ki az Indexre, amikor épp volt időm elolvasni.
És persze a legnagyobb szerencsém az, hogy egyáltalán van időm és energiám ilyen hosszú cikkeket olvasni.
Nem mindig volt ez így, 14 óra robotmunka után max egy fél film fért bele kikapcsolódásként alvás előtt, esetleg ritkán még egy híradó is akár.
Hosszú, tartalmas és olvasmányos cikkek olvasgatásával a napi 8 órás kényelmes szellemi munkát végzők töltik az idejüket, meg akiknek egyébként is "munkaköri kötelességük" képben lenni.
Óriási mázli, hogy 2007-ben ez megadatott nekem. Ilyen szerencsés véletleneken múlik, hogy ki mit gondol a világról, mit hisz el és mit nem.
Kitérő külön posztként: miért tartom hitelesebbnek az Indexet, mint például a kurucinfót?
Látod, most megint elkalandozott a gondolatom, de résen voltam. Igyekszem fejlődni. :) A tarotról egyébként az Elmúltnyolc(tíz)év 2006-ról szóló fejezetének végén írtam, ahogy erről a bizonyos óriási mázliról is. Röviden: egész életem addigi legkilátástalanabb és legreménytelenebb időszakának végén egy jósnő azt olvasta ki a kártyából, hogy 2007-ben sem lesz különösebb változás. Ha azt mondja, hogy meghatározó pozitív változások időszaka kezdődik 2007-ben, amiről egyszer majd könyvet fogok írni, akkor most, 10 évvel később is azon tűnődnék, hogy vajon honnan tudta. 50% volt az esélye, szerencsétlenségére pont nem jött be, és ezen az ő szempontjából szerencsétlen véletlenen múlt, hogy ma kiröhögöm őt, és mindenkit, aki ezért a szolgáltatásért pénzt ad.
Néha csak ennyin múlik, hogy valaki hülye, vagy nem.
Nagyon sokszor a szerencsén múlik az, hogy probléma esetén ki talál meg a megoldással, és alapvetően három dolgon múlik, hogy a problémáddal kapcsolatos kérdésre adott többféle válasz közül melyik tűnik számodra hitelesnek:
1: ki mondja
2: hogyan mondja
3: a te személyes pillanatnyi helyzetedre milyen hatással van az egész.
A populizmus alapja a félelem és a bizonytalanság, a félelem és a bizonytalanság alapja pedig az információhiány - erről már volt szó a könyv végén.
Amíg nem tudtuk, mi a tűz, féltünk tőle. Aki megégette magát, teljes joggal kerülte.
A középkorban féltünk a villámtól, mert nem tudtuk, mi az. Egyedül az egyház adott rá hihetőnek tűnő magyarázatot, ezért jobb hiján a többség elhitte - persze voltak, akik nem, úgyhogy kerestek jobb magyarázatot. Ami a lényeg: találtak is, és mivel bizonyítani lehetett, ez lett az általánosan elfogadott magyarázat, amit ma már egy hatéves is tud.
Térjünk vissza a két bekezdéssel korábban bemutatott Kovács Béla egyszerű állampolgárra. Ő az egyébként, aki az adózási morálról is szóló írásban most vett egy új tévét a Sógor-Koma BT nevére, aki elszámolja költségként, és elfelezik az áfát.
Ha már eddig eljutottál az olvasásban, megérdemled, hogy kapj egy kis ízelítőt abból, ami a hosszú cikkek leváltására van tervbe véve: Kovács Béla állampolgár lesz az ilyen és ehhez hasonló történeteket feldolgozó Állam Bácsi című animációs sorozat főszereplője is. Az Állam Bácsi a tervezett közszolgálati jellegű "edutainment" videósorozatok egyike, lesz még más is, ezekről írok majd a poszt végén, ami már nincs olyan messze :)
Kovács Béla szemében a tévé hitelesnek tűnik, hiszen az interneten mindenféle zavaros álhírek meg pedofil fotók keringenek, bankkártyaadatokat lopnak, még a tévé is mondta. A tévé valamiért még mindig meghatározó médium sokak számára a Kutatópont KFT 2016-os felmérése szerint, és ez talán az egyszerűségének köszönhető: egy fárasztó munkanap után csak bekapcsolod, és megy.
És jön a reklám is, megtetszik a kedvezményes hitel által elérhető szép új ház, felveszed a hitelt, megnő a törlesztő, nem érted miért, nem tudod fizetni, utálod a bankot, jön Orbán, azt mondja, igazad van, a bank gonosz, majd ő megvéd, egyébként a migráncs is gonosz, attól is megvéd, és máris elkezded utálni a migráncsot. A tévé is mondta, mi oka lenne Bélának megkérdőjeleznie ezt? Hiszen ott mutatja élőben, hogy jön a migráncs! Meg terror, jaj, hova fajul ez a világ :(
Ez persze nagyon leegyszerűsített, de mivel terjedelmi okokból továbbra is törekszem az egyszerűsítésre, itt most egy újabb kitérőt teszek: Azt mondta a tévé...
Így lehet szép lassan terelgetni egy valós egyéni sérelem miatt nehéz helyzetben levő, egyébként becsületesen dolgozó és többnyire becsületesen adózó, nem feltétlenül rasszista vagy akár jobboldali gondolkodású állampolgárt a gyűlölet irányába. Helyes őt lenácizni vagy kirekesztőnek nevezni ezért? Nem, foglalkozni kell a problémájával, mert a Fidesz épp ezt teszi, ezzel építgeti szép lassan a hitelesség illúzióját, és tereli az embereket a meggyőződés csapdájába.
A jó hír az, hogy ma mindössze a választók egynegyedét képes a Fidesz megszólítani, ennyien szavaznának rájuk "most vasárnap" - közülük bizonyára vannak fanatikus Viktor-rajongók, de talán még többen, akik csak a Fideszt tartják a kisebbik rossznak. Nekik kell mondani valami jobbat, mint a Fidesz, és persze a 44% bizonytalannak valami biztosat és hitelesebbet, mint az ellenzéki pártok. A 44%-ban van, aki szavazna (ha lenne kire) és olyan is, akit teljesen hidegen hagy a politika addig, amíg a saját bőrén nem érzi a politika hatását, vagy végérvényesen kiábrándult és beletörődött abba, hogy nem lehet igazi változást elérni, nekik pedig el kell magyarázni, hogy a politika mindenki életére hatással van, mert többek között politika az is, hogy háború van, vagy béke. Lásd még: büdös szájú emberek a buszon a már linkelt fogorvosos posztban. A politika felelőssége az is, hogy egy családi karácsonyi vacsora kocsmai szintű anyázásig fajuló politikai vitába torkollik-e, vagy hogy tudunk normálisan beszélni egymással a problémákról.
A meggyőződés csapdája: van belőle kiút!
Sokan ma meggyőződéssel állítják, hogy a politika megváltoztatása egyszerűen képtelenség (nekik üzenem: 150 éve a repülésre is ezt mondták, a középkorban pedig az egyházak mindenhatóságára) és egyáltalán nem politizálnak, mert nincs értelme, csak a vita van belőle. Saját ismeretségi körömben 100-as IQ felett nagyjából 70% képviseli ezt az álláspontot, a maradék 29%-é pedig az, hogy a Fidesznél bármi jobb, még Gyurcsány vagy a Jobbik is. Én vagyok az a renitens egy százalék, aki egyiket sem fogadja el: változás kell, de nem bármi áron, mert hosszútávon az nem hoz változást, ha mondjuk visszajön Gyurcsány. Ez a felmérés persze nem reprezentatív, csak az 1% nevében tudok teljes biztonsággal nyilatkozni, de nagyjából így van.
Pedig a politika nem csak ez, és pláne nem az, hogy vannak ezek ott "fent" meg vagyunk mi itt "lent" és azok ott egymással csatáznak, mi pedig vagy választunk egy csapatot, vagy szarunk az egészre. Van ilyen, csak azt nem demokráciának hívják, hanem feudalizmusnak, vagy diktatúrának.
Ahogy már említettem, sokan a politika és a demokrácia működésének legalapvetőbb mechanizmusaival nincsenek tisztában. Elvárható-e tőlük, hogy bonyolult gazdasági folyamatokat lássanak át, és négyévente felelős döntést hozzanak a jövőjükről? Lehet vádolni az embereket azzal, hogy nem végeznek fact-checket, vagyis nem járnak utána annak, amit olvasnak-látnak-hallanak, de az a helyzet, hogy ebben nem is nagyon segít nekik senki.
Persze, ott van például az átlátszó.hu, kőkeményen harcolnak (tényleg le a kalappal!) hogy a korrupciós ügyek napvilágra kerüljenek - csakhogy sajnos ez nem ér el sok embert, ráadásul korrupció nem 2010 után kezdődött, az emberek már sajnos hozzászoktak. Fontos beszélni a korrupcióról, de ez főleg a hatalom gyakorlóinak szól: figyelünk benneteket.
Pénzügyekről, banki termékekről (például devizahitelekről, kamu életbiztosításokról és hasonlókről) kiváló cikkek olvashatók a kiszámoló blogon, feketén-fehéren kiderül belőlük például, hogy miért nőtt meg a törlesztőrészlet. Ezek viszont nem közérthetőek, és pláne nem populárisak annyira, hogy széles körben ismertté váljanak, pedig talán kevesebb bedőlt hitel lenne, ha az emberek jobban odafigyelnének. Kevesebb bedőlt hitel - kevesebb elkeseredett Orbán-szavazó - kevesebb lehetőség a populista szemfényvesztésre.
Saját személyes életutam a legjobb példa arra, hogy a téves meggyőződés az esetek legnagyobb részében ismerethiányból fakad, ezen pedig lehet változtatni: csak több pénzt kell költeni az oktatásra, meg le kell tiltani a Facebook-ról az álhíreket, és egy csapásra megoldódik a gond. Csak vicceltem :) A megoldás ehelyett az, ahogy vesszük a fáradságot, hogy az információkat eljuttassuk az embereknek, ezzel pedig apránként megbillenthetőek azok az alapok, melyekre a szilárdnak hitt meggyőződése épül - idővel pedig kártyavárként dőlhet össze az egész. Erre céloztam a homeopátiával: ha egy komoly szaktudással bíró személy (mint a cikket jegyző egyetemi tanár) veszi a fáradságot, hogy a magamfajta mezei állampolgárnak is elmagyarázza a dolgokat, azzal segít, hogy egy kicsit reálisabb képet kapjak arról, amit ő tud, de az átlagember csak ilyen-olyan vélemények alapján ítél meg. Ha egy pénzügyi szakember veszi a fáradságot, hogy írjon a hitelek működéséről személyes, egykori banki alkalmazotti tapasztalataival együtt, azzal segíthet megérteni egy összetett probléma részletét, amit aztán tovább tudok gondolni, és beilleszteni egy másik folyamatba. A fenti példában eladósodott Kovács Béla történetét is a kiszámoló blog egyik hosszú bejegyzéséből merítettem, sok ilyen van az oldalon, érdemes olvasgatni őket. Ha Béla is elolvasta volna a hitel felvétele előtt, talán jobban odafigyel, nem jár így, és most nem a bankrendszer meg az EU miatt dühöng, hanem boldogan éli az életét tovább, Orbán manipulációja nem hat rá, Orbán nem nyer a választásokon, én meg nem fizetem a világ legmagasabb, 27%-os áfakulcsát, amiből stadion épül. Látod, mennyire összefügg minden mindennel?
A hosszú cikkek csapdája
Erről már írtam egy ennél valamivel rövidebbet.
Most is beleestem, pedig azt reméltem, meg fogom tudni írni röviden, de rá kell jönni: nem lehet, még a kitérő-posztok leválasztása után is reménytelenül hosszú ez az egész (eredetileg azok is e poszt részei voltak) és fontos gondolatokat, terveket nem is lehet röviden összefoglalni, így viszont nem jutnak el tömegekhez a fontos információk.
A megoldás: populárissá tenni a tudást, és létrehozni egy olyan minőségi, szórakoztató és informatív felületet, amely ezt tűzi ki legfontosabb céljaként.
Számomra az internet a hiteles hírforrás, azon belül is a hosszú, alapos, elemző írásokat is közlő sajtófelületek. Aki idáig eljutott az olvasásban az ezzel bizonyára egyetért, de nem indulhatunk ki magunkból, és tudomásul kell venni: a többség a könnyed, szórakoztató tartalmakat keresi az interneten is, ahogy a tévében is. Amikor a 444.hu TL;DR rovatának cikkeit olvasom, azt mondom magamban: azannya, hát ezt nevezem én újságírásnak, miért nincs ebből több? A 444 szerkesztői nagyon sok esetben fullba tolják a kretént ahelyett, hogy ebbe tennének több erőfeszítést, nekem havi 1-2 ezer Forintot megérne, és talán másoknak is. Aztán persze rájövök: a "talán" az nem olyasvalami, amiért kenyeret kapsz a boltban. Talán nekem, meg még mondjuk 1000 embernek megér ezer Forintot, az havi egymillió. Fizess belőle minőségi újságíróknak nettó 350 ezret, meg még rezsit, tárhelyet, útiköltséget és minden szart, már el is fogyott. A vicceskedő kreténséggel viszont százezres tömeget lehet bevonzani, ez meg már elég ahhoz, hogy napi egymilliót lehessen keresni az oldallal hirdetési felületek bérbeadásával.
Hasraütésszerű számok, nem is ez a lényeg, hanem az elv.
A 444 zsenialitása ebben rejlik: a tömény hülyeségből pénzt csinálnak, a pénzből pedig minőségi újságírást. Sokan talán még a 444 rendszeres olvasói közül sem értik, hogy a 444 most vicces akar lenni, vagy komoly. Miért ne lehetne egyszerre a kettő? Minőségi újságírást csak pénzből lehet csinálni (kivéve, ha pártpénzről van szó, mert az valamiért pont fordított arányban áll a színvonallal) pénzt meg komolytalan újságírással. Szomorú, de ez van, és inkább minősíti az olvasót, mint az újságot, én nem törnék pálcát a 444 szerkesztői felett.
Ha már újságírás: Racionálisan a sajtó- és véleményszabadságról, a Racionalista Párt sajtóhoz fűződő viszonyáról, és arról, hogy fizetett pártszócsövek helyett hogyan lehetne normálisan kommunikálni.
Arról pedig, hogy hogyan lehetne normálisan ÉS hatékonyan kommunikálni, az utolsó fejezet szól, és ezzel el is érkeztünk az egész poszt legfontosabb részéhez, amiből kiderül, hogy mi is valójában a Racionalista Párt. Nem párt ugyanis, hanem valami egészen más, inkább az Uber lenne jó példa. Előtte még egy kitérő poszt arról, hogy nekem, Tomanovics Gergelynek személy szerint milyen ambícióim vannak a Racionalista Párttal kapcsolatban.
Most pedig arról, hogy mi lenne az a bizonyos kontent, amiről a sajtószabadságos posztban már volt szó.
A Közösségi Közszolgálati Média, vagyis az internet közszolgálati TV-je
Az eddigiek összefoglalva: a populista manipuláció alapja a félelelem és bizonytalanság, a félelem és bizonytalanság alapja pedig az információhiány. Ma minden eszközünk megvan arra, hogy ezen változtassunk, én pedig személy szerint is elkötelezett híve vagyok, hogy csináljuk meg.
A Racionalista Párt, vagyis a Közösségi Közszolgálati Média célkitűzése, hogy bonyolult összefüggéseket segítsen közérthetővé tenni, legyen szó akár a gazdaság működéséről, a szíriai helyzetről vagy épp a devizahitelekről, méghozzá a hosszú cikkek helyett egy közérthető és szórakoztató módon, ez pedig a videó és az animáció.
Részemről ez az egész egyáltalán nem újkeletű ötlet, tulajdonképpen már a 2006-os Best of Gyurcsány videók is illeszkedtek a koncepcióba a maguk (mai szemmel nézve) megmosolyogtatóan primitív és egyszerű módján. 2010-ben néhányan konkrétan dédelgettünk is ilyesmi terveket, sőt: A mi éveink című nagy sikerű videóhoz csatolt üzenet tulajdonképpen a Harmadik Felvilágosodás Programjának egészen rövid összefoglalása.
A 2006-2009 között futó, kb 3-4 milliós össznézettségű Best of Gyurcsány sorozat tekinthető az első szárnypróbálgatásnak, egyelőre még kiforrott koncepció nélkül, mégis fontos céllal, ami egy üzenet a politikusok felé: vigyázz, hogy mit beszélsz, hiszen már a szó sem száll el, mert az internet nem felejt. Ha például egyszer járulékcsökkentéssel akarsz munkahelyet teremteni, később vudu-gazdaságpolitikának nevezed ezt és inkább rigójancsival oldanád meg a munkanélküliséget, akkor saját magadból csinálsz hülyét, és ennek nyoma marad.
2014-ben már neki is láttam a konkrét megvalósításnak (ekkor ütközött ki az, hogy egyedül már mennyire kevés vagyok ehhez, kishíján az idegösszeomlás szélére sikerült hajszolnom magam ezzel - erről elég sokat írtam a könyvben) és 2016. volt az az év, amikor sikerült végre letisztázni és véglegesíteni a koncepciót, valamint felvázolni egy valós, működőképes stratégiát, ami egy konkrét víziót szolgál.
A 2014-es Ennyi az Annyi - pénzügyekről és gazdaságról közérthetően címmel indítani tervezett sorozat már egy konkrétabb koncepciót követ, és a Közösségi Közszolgálati Média műsortervének is egyik fontos eleme. Az első rész még csak amolyan techdemóként, referenciaanyagként készült (nézzétek, most már ilyen 3D-animációt is tudok!) de sikerült egy kicsit túltolni a vizualizációt, ami haza is vágta az egészet, itt a kevesebb több lett volna. Kísérletnek mindenesetre jó volt, és már tudom, hogyan lehetne ezt jobban csinálni, témaötletem is van egy pár például a már említett Kiszámoló blog posztjai alapján.
A Közösségi Közszolgálati Média műsorainak legfontosabb tulajdonságai:
- Kritizál, fontos problémákra világít rá, de folyamatosan törekszik arra, hogy konstruktív javaslatokat is tegyen a megoldásra
- Nem egyoldalú és nem elfogult, törekszik arra, hogy a problémákat több szemszögből is megvizsgálja. Ehhez szükség van arra, amit a sajtószabadságról szóló posztban írtam: hogy a másképp gondolkodók is hallassák a hangjukat.
- Az érzelmekre hat, indulatokat felkorbácsoló témákat boncolgat, de higgadt, tárgyilagos és racionális érvekkel folytat vitát és ad megnyugtató választ a kérdésekre
- Könnyed, populáris, szórakoztató, lájk- és kattintásvadász, adott esetben full kretén, de a vicceskedés sem öncélú, hanem a célt szolgálja, és nem megy a téma komolyságának rovására (lásd: példák kicsit később)
- Technikai kivitelezésében törekszik a professzionalizmusra, de fontos, hogy érvényesüljön "a közösség készíti a közösségnek" elv, vagyis a néző tudja: nem egy sok pénzzel kitömött médiacég próbálja saját üzleti érdekei szerint megmondani neked a tutit, hanem hozzád hasonló civilek segítő szándékkal próbálnak utat mutatni és eligazodni a bonyolult témákban.
- Személyes, jól ismert arcai vannak, a néző tudhatja, hogy kik készítik a műsorokat és milyen céllal. Ráadásul bárki csatlakozhat ötleteivel, bárki készíthet műsort, és besegíthet a meglévő műsortervek kidolgozásában, mindezt 100 százalékos alkotói szabadság mellett - ezek forgatókönyvei egy külön Wikipedia-jellegű felületen lesznek elérhetőek.
Konkrét meglévő magyar és nemzetközi példák, valamint saját tervek: ilyennek képzelem a Közösségi Közszolgálati Média műsorait
Szerencsére egyre több példa igazolja, hogy bőven van kereslet egy ilyen típusú médiaszolgáltatásra.
Talán a Kurzgesagt - in a nutshell tudományos ismeretterjesztő YouTube-csatorna az egyik legjobb példa, melyet pár éve indított néhány német egyetemista, ma pedig egy nyolcfős stáb dolgozik rajta főállásban, közel négymillió feliratkozóval büszkélkedhet, a Patreonon pedig havi 25 ezer dollárnál (7,5 millió Forint) jár.
A videók könnyen érthetőek, egyszerű minimál stílusuk ellenére mégis szépek, látványosak, feszes tempójuknak köszönhetően lekötik a nézőt, nem egyoldalúak és nem elfogultak, és időnként 1-1 apró poént, geget is rejtenek.
Az atomenergiáról szóló háromrészes sorozatban például megismerheted az atomenergia működésének alapjait, és két külön videóban azt, hogy miért csodálatos és miért borzasztó az energiatermelés ezen módja, vagyis pro és kontra érveket egyaránt. Nem akar meggyőzni, hogy szeresd vagy utáld az atomenergiát, hanem rád bízza. Korrekt, így kell ezt csinálni!
Érdekes hazai próbálkozás az Eötvös Károly Intézet tavalyi videója a menekültválságról, és örömteli, hogy már Magyarországon is egyre többen látják meg a fantáziát ebben a műfajban. Sok érdekes tény derül ki belőle, ugyanakkor sajnos több sebből vérzik az egész, a fenti feltételek közül többnek sem felel meg. Lassú és vontatott, 40 másodperc után szerintem a félmillió néző fele leállította, baromi kíváncsi lennék a YouTube-insight közönségmegtartás-statisztikákra. A kormány több fontos tárgyi tévedésére is rávilágít (például arra, hogy ez a kvóta alapvetően nemlétező mumus, és a népszavazásnak emiatt semmi értelme) de mégis egyoldalú, nem beszél a migrációs válság valós veszélyeiről és főleg nem kínál ezekre megnyugtató megoldási javaslatot. Az már csak hab a tortán, hogy egyáltalán nem szórakoztató, így komolyabb közönséget nem fog elérni. Alapszabály: lehet egy videó hosszú, de az első 10 másodpercben meg kell ragadni a néző figyelmét, hogy végig is nézze.
Nem tudom megállni, hogy top kedvenc hazai YouTube-csatornámat ne hozzam fel példaként, ez ugyanis a tökéletes példája annak, hogy a "full kretén" stílust hogyan lehet a tudomány szolgálatába állítani. A Zállatorvos videói technikailag nem a legmagasabb színvonalat képviselik, az animációk esetlenségét viszont olyan egyedi és abszurd humorral ellensúlyozza, amire még nem láttam példát a magyar YouTube-on, és mivel egy-egy videója akár félmilliós nézettséget is elér, láthatóan működik a koncepció.
Alapvetően egyébként szerintem 3 tényező arányára kell odafigyelni: a kivitelezés minősége, a humor és a téma aránya. A Zállatorvos videói nem annyira professzionálisak, cserébe viccesek, a téma pedig érdekes, a mi éveink pedig száraz témát (KSH statisztikák) dolgoz fel humor nélkül a látványra fókuszálva. Ez a videó egyébként megdöntötte "az emberek csak 2-3 perces videókat néznek végig" mítoszt: 10 perc 59,9 másodperces hossza ellenére (ennyi volt a maximum hossz annak idején a YouTube-on) közel 80 százalékos közönségmegtartást ért el, vagyis a 650 000 néző közül több, mint félmillióan nézték végig az elsőtől az utolsó másodpercig. Rengeteg koncepcionális hibája van ennek a videónak (az egyoldalúság a legfontosabb) de azt senki nem vonta kétségbe, hogy a maga műfajában egy egészen újszerű stílust képviselt, amire még lehet építeni a jövőben.
Egy régebbi videó, ami egyike volt a mi éveink tervezésekor felmerülő ötleteknek: közérthetően magyarázza el, hogy a bankrendszer működése hogyan vezetett a 2008-as gazdasági válság kirobbanásához. Ezek azok a mindannyiunkat érintő, mégis kevesek által érthető témák, amelyekre a Közösségi Közszolgálati Média igazán nagy hangsúlyt fog helyezni.
Ha már bankrendszer, itt egy videó elrettentő példaként. Jól indul, megragadja a figyelmet és azt ígéri, hogy közérthetően magyarázza el a pénz és a bankrendszer történetét, valamint a hitelkártyák veszélyeit. A 9. perc környéke kifejezetten érdekes, a bankrendszer kialakulását és az inflációt mutatja be, aztán a 12. percben váratlanul átcsap az egész valami egészen elképesztő vad Rotschild-háttérhatalmi összeesküvés fejtegetésébe, ami hazavágja az egészet. Ahogy az álhírekkel, az ilyenekkel is foglalkozni kell. Kitérő poszt: Harc az álhírek ellen - nem a tiltás a megoldás.
Evezzünk ismét hazai vizekre: tavaly nyáron ismerkedtem meg Ágoston Lászlóval és munkásságával, Facebook-oldalának népszerűsége volt azon inspiráló tényezők egyike, amelyek a koncepcióm létjogosultságát igazolták. László fontos témákkal foglalkozó és kiválóan megfogalmazott gondolatébresztő-társadalomkritikai írásokat tesz közzé a blogján, amelyek népszerűsége azt mutatja, hogy bőven van igény az értelmes gondolatokra és a párbeszédre, amit viszont ő is jól lát: a hosszú cikkei soha nem fognak igazán komoly tömegekhez eljutni. Panaszkodik is sokat, sok az emberek csak kommentelnek és nem olvassák el a hosszú cikkeket, pedig talán ő is tudja a megoldást, hiszen rendszeresen feliratoz videókat is, amelyek egy kicsit könnyebben adják át a gondolatait, és több emberhez jutnak el - az alábbi pofonegyszerű, de mégis fontos üzenettel bíró videót több, mint másfélmillióan tekintették meg. Ilyen és ehhez hasonló videók készítése is fontos, persze fontos, hogy
Dancsó Péter és munkássága meglehetősen kakukktojásnak tűnhet a közszolgálati tartalomtervek ismertetésekor, ugyanakkor jól szemlélteti, hogy ma már egyetlen ember egy kis kreativitással és lelkesedéssel Habony-milliárdok nélkül is bőven elérhet ugyanannyi embert, mint az országos kereskedelmi TV-csatornák. Nem vagyok kifejezett rajongója a Videómániának, de rendkívül tiszteletreméltónak és követendő példának tartom, ahogy Péter elkezdte, ahogy felépítette, és ahogy évek óta csinálja.
Ha már vlogműfaj: nem szabad megfeledkeznünk Gulyás "Slejm" Mártonról, aki immár rendszeres heti 2 videóval jelentkezik a Slejm - A torkon ragadt politika csatornáján, ahol aktuális politikai kérdésekre reflektál, illetve meghonosította a tévés beszélgetős közéleti műsor műfaját az interneten. Egyelőre 10 ezer feliratkozónál jár, de látszik, hogy tudatosan és ügyesen építkezik: folyamatosan tartja a kapcsolatot a követőivel, videóiban megválaszolja a felmerülő kérdéseket, és technikailag is rendben vannak az adások. Talán egyedül az róható fel neki, hogy egyáltalán nem könnyed és populáris, én magam sem szoktam végignézni az összes videót, de az irány mindenképp jó.
Hozhatnék még jó példákat, de talán ez a 10 is bizonyítja, hogy hatalmas kiaknázható potenciál van a közösségi médiában, és hogy ma már nem kell Andy Vajnának lenni a tömegeket elérő média létrehozásához, ha van egy jó ötleted. Pontosan ez a tervem, és ötletekből nincs hiány: a már korábban említett és a fentiekhez hasonló elvek alapján készülő videók azok, amikkel bonyolult folyamatokat is el lehet magyarázni egyszerűen, látványos és szórakoztató módon.
Ez a projekt viszont már több embert kíván.
Ötleteim bőven vannak nekem is (hamarosan elkészül az első konkrét videó, a Modern Népmesék című, történelmi tanulságokat a mai kor számára megfogalmazó sorozat első részének forgatókönyve, amely épp a felvilágosodásról és e bejegyzésben írtakról szól - ezt meg fogom osztani a lent linkelt Facebook-csoportban) de ahogy azt már írtam: egyedül nem fogom tudni az elvárt színvonalon megvalósítani. Szerettem volna egy ütős videóval beharangozni ezt az egészet, és miután befejeztem ezt az írást, neki is fogok ülni - de egyedül nem fogok tudni stabil minőséget állandó rendszerességgel előállítani.
Ma már Dancsó Péter sem egymaga menedzseli a csatornáját, pedig "leülni a kamera elé és mondani, ami jön" egy viszonylag egyszerűbb műfaj, mint az ilyen Kurzgesagt-jellegű animációk. Ezekhez már kell egy ütős forgatókönyv, minimum egy rajzoló, animátor, narrátor és adott esetben szinkronhangok, hangszerkesztő, és ami a legfontosabb: téma. Aki az egészségügyben, pénzügyi területen vagy épp az államigazgatásban dolgozik és rálát problémákra, tud mesélni történeteket, amiket fel lehet dolgozni. Egy gyógyszerészprofesszor meg tudja fogalmazni, hogy mi a baj a homeopátiával, a kreatív csapat pedig kitalálja, hogyan lehetne ezt a megadott stíluskövetelményeknek megfelelően tálalni, hogy a Facebook és a sajtó is szeresse, így növelve azon véletlenek számát, hogy az átlagos dolgozó emberekhez eljussanak érdekes és hasznos információk.
Ez tehát a cél, és ha idáig elolvastad, akkor valószínűleg érdekel a projekt annyira, hogy talán segíteni is tudj.
Gyere a Racionalista Párt kreatív kommunikációs csoportba, ötleteljünk közösen!
Lájkold a Racionalista Párt Facebook-oldalát, és üzenj, ha ötleteid, észrevételeid, témajavaslataid vannak!
Brit tudósok szerint kispadon baszott majd madarat szült a kétfarkú zállatorvosi Lász-ló, avagy a drónra szerelhető homeopátiás Update-chemtrail és a torkon ragadt Tibi Atya után Szabadon Ébredő erőről szakszerűen
A végére itt hagyom, ami az eredeti cím lett volna.
Kicsit túlzásnak tartom, de sajnálnám kitörölni, mert szépen összefoglalja, hogy mikből építkezik, és miket használ jó célra. De most már tényleg vége a posztnak. :) Köszönöm, ha elolvastad.
