Egy leszerelt Fidesz-pártkatona gondolatai és tervei egy racionálisan működő országról

Tomanovics Gergely

Tomanovics Gergely

Mit akar Tomanovics Gergely ezzel a Racionalista Párttal?

2017. március 12. - Tomanovics Gergely

Nagyon sokat írtam már arról, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hol tartok most, és milyen vízióim vannak. Frissítés: olvasd el az évértékelő-posztot, amelyben ezeket gyűjtöttem össze egy rövid magyarázattal.

Egy dologról még nem, pontosabban kettőről, de az első fontosabb:

 

Mi is a célom ezzel az egésszel

 

Nem, nem "tovább szalámizni a baloldali választókat" (utálom ezt a sablonos vádat mindenre, ami nem Fidesz vagy DK vagy MSZP) és még csak nem is a húsosfazék közelébe kerülni, ott ugyanis már jártam, és szar volt. :) A politika világa nem a magamfajta, önálló gondolatokkal rendelkező és az elvei mellett kiálló realistáknak való. Sajnos hiányzik belőlem a feltétel nélküli lojalitás és alázat képessége, ami minden másnál előrébb való ma a politikában (én csak a Fideszről tudok nyilatkozni, de szerintem máshol is így van) én viszont mélységesen megvetem és leköpöm az ilyet.

A Fidesz egy kib***ott hittérítő szekta lett, ahol Orbán az isten, a pápa, a császár és minden rossz együttvéve. A szekta tagjai minimális önkritika nélkül hűen követik a Vezért, és senki nincs, aki ki merne állni magáért vagy az elveiért.

Nem lenne ezzel gond, ha erre társadalmi igény van: ha tudnak híveket toborozni, csinálják. Leszarnám az egészet, ha nem indítottak volna keresztes háborút a józan ész ellen. Az egyházakkal sincs gond, amíg nem próbálják meg a saját eszméiket egyedüli és megkérdőjelezhetetlen igazságként ráerőltetni a népre, a hitetleneket pedig eretnekként üldözni. Ez ugyanis középkor, én pedig szeretnék egy XXI. századi országban élni, ahol mindenki abban hisz, amiben csak akar, békében élünk egymás mellett, és a jövő kihívásaira keresünk megoldást, nem pedig a múltba révedve kesergünk azon, hogy ma minden rossz.

Én nem hiszek abban, hogy a politikának egyházként kell működnie. Lehet és kell is kölcsönösen tisztelni egymást, de meg kell mondani őszintén, ha a másik hülye.

Én például tisztelni "sajnos" eleve csak a nálam adott kérdésekben tájékozottabb, gondolkodó, inspiráló személyiségű embereket tudom, akik kemény munkával valódi teljesítményt nyújtva érdemi eredményeket érnek el, akiktől nem szégyen és lehet is tanulni.

Egy Hollik-kaliberű opportunista faszfejtől csak azt lehet megtanulni, hogy hiába nyalod fel magad valami zsíros pozícióba és hiába keresel jóval a magyar átlag felett, attól még egy faszfej maradsz. :) A legminimálisabb mértékben sem tudom tisztelni az ilyet még akkor sem, ha a közvetlen felettesem. 

A Racionalista Pártban a Fideszéhez hasonló hierarchia pont ezért nincs is.

A Racionalista Párt egy olyan csapat, melynek egyenrangú tagja mindenki, aki odateszi magát, hogy közösen alkossunk valami nagyot, amivel a társadalom számára is hasznos értéket teremtünk, és nekünk is jó. Nincs elnöke, 5 alelnöke és 15 alelnök-helyettese, akik hosszas meetingeken egyeztetnek, hogy a csapatban ki mit gondoljon és milyen kérdésre mit válaszoljon. Fontos, hogy az alapelveket mindenki magáénak vallja, ezen túl viszont mindenki a saját véleményét és ötleteit képviseli, mert csak így működhet valami közösségként szekta helyett, és az alkotómunka is csak így lehet hatékony: bedobjuk az ötleteinket egy dobozba, és közösen építünk belőlük valami jót.

Sajnos eddig nem adatott meg nekem, hogy ilyen emberekkel legyek kapcsolatban a mindennapjaim során. Kizárólag az internetnek (meg annak a bizonyos Hollik előtti 4 évnek) köszönhetően tudom egyáltalán, hogy ilyen emberek egyáltalán léteznek, és nekik szól ez az egész blog. Ha esetleg a régiek közül olvassa ezt valaki: neki is, én azt a bizonyos "második korszakot" lezártam a könyvvel, ez pedig már a harmadik.

Az a bizonyos nagy dolog pedig a Harmadik Felvilágosodás Programját szolgáló Közösségi Közszolgálati Média létrehozása, ez a média pedig maga a párt. Csak azért párt a neve, hogy egy kicsit hangsúlyozza a racionalizmus, vagyis a józan ész mint ideológia képviseletét. Egyszer majd talán valódi párttá alakul, és indul a választásokon, de egyelőre nem ez a lényeg, hanem letenni valamit az asztalra, és értelmes alternatívát kínálni.

Bárkit szeretettel látok a csapatban, aki fantáziát lát benne. Nem fogom kérdezni, hogy Fideszes voltál, vagy ma is az vagy, esetleg Jobbikos, homoszexuális vagy hithű katolikus, netán ávós volt a nagyapád: ha ez a koncepció tetszik, üdv a fedélzeten. 

 

Amiről még nem beszéltem: Van B-tervem, sőt, C és D is, csak egyvalamim nincs: vesztenivalóm.

 

A Racionalista Párt részemről egy utolsó próbálkozás, ami arról szól, hogy tegyük jobbá Magyarországot.

Mit veszthetünk azzal, ha végre megpróbálunk igazi változást kiharcolni? Elvileg demokrácia van, és bár közhely, de igaz: demokrata az, aki nem fél. Bizonyítsuk be, hogy a demokrácia működik, ha pedig nem, azzal bebizonyítható, hogy hazudik, aki ezt állítja - ebben az esetben egyúttal be is láthatjuk, hogy reménytelen, és értelmetlen, inkább ne foglalkozzunk többet vele.

Ha nem sikerül megcsinálni, vagy ha már az elején eltiporja a rendszer, akkor borzasztóan szomorú leszek, de levonom a tanulságokat és továbblépek. Volt már az életem romokban, építettem már belőle várat, egy kis pihenő után úgyis ez lesz megint: elkezdek valami mást. Ilyen a természetem, előbb hajszolom magam az idegösszeroppanás szélére a változásért folytatott harcban, mint hogy beletörődjek abba, ami rossz.

Szeretem ezt az országot, különösen Budapestet, a hibáival együtt is szeretek itt élni, és szeretnék tenni érte. Nem szeretnék elmenni, de ha nincs más, akkor nem fogok csak azért magamba roskadni és itt megrohadni, mert valaki szerint "itt élned, halnod kell". 

A B-terv viszont az, hogy elmegyek. A realitás talaján állok: amire nincs széleskörű társadalmi igény, azt kár erőltetni. Én úgy gondolom, hogy van (méghozzá azért, mert sokan és sokféleképpen megfogalmazták már, csak senki nem volt még, aki összefoglalta és azt mondta: próbáljunk meg kitalálni valami alternatívát) úgyhogy megtettem a tőlem telhetőt, és egy év alatt sikerült felvázolni egy tervet.

Ha ez nem jön be, a B-terv továbbra is Hollandia.

Talán menjek el pénztárosként a CBA-ba nettó 120 ezerért? Mi a faszt csináljak ebben az országban, ha egyetlen tőkém a kitartásom, a folyamatos tanulni akarásom és a racionális gondolkodásom? Vagy megpróbálok ebből összekovácsolni valamit, vagy belátom, hogy vesztes ügy, és elmegyek. Hollandiában pár év alatt össze tudok kaparni annyi pénzt, amiből már talán itthon is tudok kezdeni valamit, aminek értelme is van, vagy olyat, aminek nincs értelme, de lehet vele pénzt keresni. Vannak még ötleteim, ha pedig minden kötél szakad, alapítok valami MLM-bizniszt, vagy elkezdek homeopátiás szarokat árulni, ami erkölcsileg ugyan vállalhatatlan, de ha csak így lehet boldogulni, akkor így kell, és azoknak van igazuk, akik ezt csinálják.

Szeretném hinni, hogy nem ennyire súlyos a helyzet, ezért fogtam bele ebbe a projektbe is. Egyszerű gyerek vagyok, nekem a legnagyobb álmaim is kijönnek egy közepes budapesti lakás árából, úgyhogy nem a pénz hajt. Nem kell medencés villa meg sokszáz lóerős sportkocsi, csak egy normális országban szeretnék normális életet élni, normális emberekkel együttműködve azt csinálni, amihez értek, és amit szeretek is csinálni, ezzel valamit adni a közösségnek. Ha ezt a keveset megkapom, akkor a miniszterelnököt felőlem akár Orbán Viktornak vagy Vona Gábornak is hívhatják, mert egy normális országban nem oszt, nem szoroz. 

A bejegyzés trackback címe:

https://tomanovicsgergely.blog.hu/api/trackback/id/tr6412327383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása