Van az elmúltnyolc(tíz, most már tizenegy)év történetében néhány olyan szál, amiről eddig csak érintőlegesen beszéltem. A könyvben szándékosan kerültem a magánéleti és hasonló témákat, hiszen úgy gondoltam, majd írok ezekről, ha megoldottam őket, addig teljesen fölösleges, a könyv legfontosabb része egyébként sem a múlt, hanem inkább a jövő, és egyébként is kit érdekelnek más emberek magánéleti problémái, mindenkinek van sajátja elég.

Nagy vonalakban említettem ugyan, hogy 2011-től kezdve, a Fidesszel való szakításom után szép lassan sikerült magam egyre mélyülő egzisztenciális-, szociális-, magánéleti-, önértékelési- és világnézeti válságba sodornom. 2014-ben egy csúfos pofáraesés után valamelyest feltápászkodtam, hogy aztán 2016 elejére megismétlődjön ez az egész és a padló felnyalása után a padló alá is benézzek... Ezzel együtt a korábban heti átlag 1-2 sörözős estéből heti átlag 5-6 lett (de olykor sikerül a 7 is) a napi mennyiség pedig a kezdeti 1-5 környékéről szintén felkúszott 4-10 közé.

A 2016-os töréspont és az utána következő "hard reset" történetét "Je suis migráns" című januári bejegyzésemben bővebben is kifejtettem. A lényeg röviden az, hogy eldöntöttem: változtatok nem csak a saját életemen, de azon is, ahogy Magyarországon történnek a dolgok - az juttatott ugyanis a mélypontra, és Magyarországon nincs esélyem normális életet élni változás nélkül, elmenni pedig (ahogy ott rájöttem) nem szeretnék, ha csak nem muszáj. Adtam magamnak még két évet.

Elhatároztam, hogy első lépésként alaposan kiírom magamból mindazt, ami belülről feszít, 2016 őszére kész is lett a könyv, ami egy fontos mérföldkő volt abban, hogy lezárjam a múltat és végre elkezdjek két lábra állni, valamint a második fázist, a konkrét tervezést és megvalósítást. Pont a könyv megjelenése után nem sokkal olvastam a Száraz November kezdeményezésről, szemezgettem is vele, de akkor még nem éreztem magam elég erősnek hozzá, a 2011 után szerzett sebek még nem gyógyultak be teljesen, és ebben az állapotban egy teljes alkoholmegvonás túl drasztikus lépésnek tűnt volna.

2017 őszén még mindig elég drasztikusnak tűnik, de egyrészt úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben erősödtem annyit, hogy már be merjem vállalni, másrészt sok munkám van ebben a megerősödésben, és sok munkám veszik kárba, ha alkoholos befolyásoltság alatt valami hülyeséget követek el - sajnos az elmúlt években volt példa ezekre is, az általam hirdetett racionalista felvilágosodás programjának teljes hiteltelenítése lenne az ilyesmi.

Itt az ideje, hogy végre befejezzem, amit 2016-ban elkezdtem, és ha ebben a száraz november is segítségemre lesz, akkor már megérte.

0. nap - 2017. október 31, 20:00

Elgondolkoztam rajta, hogy vajon mikor volt utoljára olyan, hogy 30 teljes nap teljen el egy korty sör nélkül. Mást nem iszok, a töményet kifejezetten nem bírom, sört is csak este, de azt csaknem minden este.

4-5 napot sokszor kibírok, és olyankor mindig azzal nyugtatom magam, hogy nekem valójában nincs is semmiféle problémám az alkohollal, egyszerűen csak szeretem a sört - de közben tudom, hogy van ilyen jellegű problémám.

Olyan, hogy teljes 168 óra teljen el sör nélkül, talán 2010-ben volt. Egy teljes hónap? Szerintem 1999-2000 környékén, 16-17 évesen, amikor még 16-17 év is simán eltelt sör nélkül. Basszus, az kőkorszak, talán még dinoszauruszok is éltek a földön, visszaemlékezni is nehéz, hogy milyen az… Hát most megpróbálom.

Még van 4 sör a hűtőben (7 volt, 3 már elfogyott) éjfélig csaknem 4 óra, ennyi időm van elpusztítani - aztán száraznovember. Izgalmas kísérlet lesz :) Már csak a KADAVIS-projekt miatt is, aminek (véletlen egybeesés) pont november vége a kitűzött határideje, és vannak még októberre tervezett kisebb befejeznivalók is, amikhez reményeket fűzök, és már dolgoztam velük annyit, hogy nagyon nagy veszteség lenne, ha kárba veszne. 2014-ben egyszer már átéltem egy, a KADAVIS-hoz hasonló projekt után hasonló kudarcot, még egyszer nem biztos, hogy ép ésszel sikerül túlélni - hiszen már akkor sem sokon múlt.

3. nap - 2017. november 3, 07:00

Eljött a kritikus harmadik nap.

Az első nehéz volt, tegnapelőtt nyögvenyelősen haladt a munka, nem jutottam egyről a kettőre, nagyon ittam volna egy sört, és ha nem lett volna november elseje, ittam is volna egyet - vagyis inkább hármat, négyet, vagy ahol sikerül megállni.

Sikerült megállni a 0-nál, de borzalmas volt az éjszaka. Amikor olyasmi horderejű projekten dolgozom, mint a KADAVIS, az baromira le tudja szívni az agyam, és az a baj, hogy ha nem lazítom el magam valahogy (sörrel) akkor még lefekvés után is azon kattogok és ötletelgetek, egyszerűen képtelen vagyok letenni. Most is hajnal 3-ig forgolódtam, aludtam vagy 3-4 órát, tegnap egész nap olyan voltam, mint a mosott szar.

Tegnap délután már könnyebb volt, és tudtam viszonylag rendesen aludni. Ma úgy keltem fel reggel fél 6-kor, ahogy nagyon rég nem: frissen, tettre készen és energikusan. Mentünk egy kört a kutyával (szeretem ezeket az őszi reggeleket a kihalt városban, sörözős esték után sajnos mindig átalszom őket) most meg késznek érzem magam megváltani a világot is akár :)

Ahogy már írtam az elején, szoktak lenni ilyen sörmentes napok. Eddigi tapasztalataim alapján ez a harmadik szokott a legnehezebb lenni: amikor már teljesen tisztán ébredek és pörgök egész nap, akkor a nap végén eljön az a pont, hogy most már igazán megérdemelnék egy jó sört. Végülis kibírtam a két napot, nem voltak komolyabb elvonási tüneteim (mint remegés, meg ilyenek) ezek megnyugtatnak, hogy semmi bajom nekem az alkohollal, egyszerűen csak jól esik a sör egy fárasztó nap után - aztán másnap viszont nagyon is érzem, mennyivel másabb, és józan fejjel tudom, hogy igenis van problémám.

A következő nagy lépés a 6. nap lesz, 6 teljes alkoholmentes nap ugyanis nem volt 2011 óta. Nagyon sok mindent vesztettem el 2011-ben és az azt követő időszakban, és bár a józanság nem tartozott a legfájóbban hiányzó dolgok közé (pláne néhány sör után) de azért jó lesz ezt is visszaszerezni :) 

7. nap - 2017. november 7, 07:30

Eredetileg azt terveztem, hogy 1-2 naponta írok majd arról, hogy min megyek épp át - de tulajdonképpen semmi különös.

Egyre jobban alszom, és egyre energikusabban ébredek napról-napra, ami jó.

Ez a 7. nap is csak azért különleges, mert nagyon rég nem volt olyan, hogy 7 teljes napon át egy korty sör se fogyjon. Visszagondolva nem is 2011-től kezdődött ez az egész, hanem 2005-ben, amikor építőipari segédmunkásként dolgoztam, és ott bizony az ebéd mellé is legurult 2 sör, plusz még hazaérve az ősagárdi kocsmában is ennyi. Utána 2006-ban jött az autómosó, ahol 14 órát dolgoztam heti 5-6 napon át, ráadásul a város túlsó felén, Kőbányán - ott munka közben ugyan nem lehetett inni, de a Kőbánya és Angyalföld közötti 50 perces hazaúton a metrón jólesett 2-3 sör. 

Szóval ez a mai nap nagyjából 12 éves rekord, ami jó. Erre inni kéne :)

Bár nem érzek sóvárgást és elvonási tüneteket, azért azt nem mondom, hogy nem esne jól egy sör. Lineáris algebrát tanulok autodidakta módon a KADAVIS-hoz, és ez rendesen le tudja szívni az agyam a nap végére. Van, hogy este lefekszek, és még éjfélkor is mátrixokon meg vektorokon kattognak a gondolataim, csak vergődök az ágyon. Máskor ilyen esetekben kifejezetten jót tesz, hogy segít kikapcsolni és ellazulni a sör.

A másik probléma az, hogy mostanában az időm jelentős részét töltöm vidéken, ahol esténként konkrétan semmit nem lehet csinálni, ezért egyébként tökéletesen megértem, hogy vidéken miért lesz az emberek jó része alkoholista: unalomból. A tévé egyáltalán nem köt le, beszélgetni nem igazán van miről, mert nem történik semmi, menni nem igazán van hova (még egy jó kocsma sincs a közelben, csak pár lepukkant késdobáló) meg egyébként is sötét van és hideg. Esténként kimegyek Peszka kutyával egy órát Pokémon GO-zni vagy Ingressezni, és ennyi a napi program. 11-én lenne egy Tankcsapda-koncert nem messze (előbb vettem meg a jegyet rá, mint hogy kitaláltam volna a Száraz Novembert) ez még erősen kérdőjeles. A Száraz November - Egymás közt facebook-csoportban többen is írták, hogy a hétvégén elmentek bulizni és jól érezték magukat ital nélkül, de ehhez én még gyengének érzem magam. Félek, hogy túlságosan elbízom magam, ezzel már megégettem magam párszor az életben, óvatosnak kell még lennem. Majd meglátjuk...

---

Folyt. Köv.