Hogy mit adott nekem a Fidesz?
Mindent. Sőt, annál is többet, méghozzá sokkal: egy teljesen új életet a régi helyett, amit ma csak úgy hívok: a második korszak. 2006-ban szó szerint a szarból emelt ki, a reménytelen és kilátástalan akkori életem egy csapásra megváltozott. A legfontosabb, hogy hitet, reményt majd bizonyosságot kaptam: kitartással, folyamatos önfejlesztéssel és tenni akarással a rossz dolgok megváltoztathatók - és nem csak a saját kis hétköznapi gondjaid, de az ország és a nagyvilág problémái is. Megerősítést nyert, hogy érdemes küzdeni, olykor áldozatot hozni, ha pedig kudarcot vallasz, újra megpróbálni addig, amíg nem sikerül.
A mai napig ez határozza meg a gondolkodásomat. A “harmadik korszak” hitvallásának magja itt kezdett kicsírázni. Rengeteget tanultam e 10 év alatt, és nem csak szakmai tudásom fejlődött, de úgy gondolom, a személyiségem is. Nyitottabb lettem az új ismeretekre, megtanultam átértékelni a saját álláspontomat, belátni, ha tévedtem, és elismerni, ha másnak van igaza.
Azt mondják, hálásnak kéne lennem - és az is vagyok. Ha még tudnék hinni bármilyen spirituális vagy kozmikus felsőbb erőben (ezt az elmúlt néhány év kiölte belőlem) akkor imába foglalnám Orbán Viktor, Navracsics Tibor, Gyürk András és a teljes Fidesz-apparátus összes tagjának a nevét azért egyenként azért, amit értem tettek. Ma, 2016-ban is, méghozzá úgy, hogy közben a Fidesz bukását kívánom. Furcsa, kettős, paradox érzés, és nem csodálkozom azon, hogy sokan nem értik - keveseknek meséltem el ugyanis a teljes történetet… Eddig.
Már 2010-ben, a “második korszak” csúcspontjánál is azt gondoltam, hogy egyszer majd film, de legalább könyv fog készülni mindarról, amin addig átmentem. Azóta pedig még sokszor annyi fordulatot éltem végig, mint előtte: volt, hogy a fellegek között szárnyaltam, és volt, hogy a földön, pofára esve, arccal a sárban, összetörve ordítottam legbelül, és folyamatosan azt kérdeztem magamtól: vajon hol baszhattam el ennyire. Bármennyire is makacsul kitartó és örök optimista vagyok, 2014-ben nem sok választott el a teljes összeomlástól.
Sokszor nekiültem már, hogy megírjam, ezzel is lezárva ezt a korszakot, de amikor oda jutottam, mindig jött valami újabb váratlan fordulat - ráadásul amint belekezdtem a konklúzió megírásának (hogy mi is a tanulság, miken kell változtatni, és mik a terveim a jövőre nézve) mindig elakadtam. Mostanra, 2016. nyarára kristályosodott ki, hogy hogyan is képzelem a “harmadik korszak” alapjait, és szép lassan kezd is valósággá válni az új irány.
Ez a könyv eredetileg egy kicsit hosszabb blogbejegyzésnek indult, hogy magyarázatot adjon néhány dologra, amit látszólag sokan nem értenek velem és motivációimmal kapcsolatban. Aztán ahogy haladtam az írással, sokmindent felidéztem, átgondoltam, átrágtam magamban, és egyre inkább azt éreztem, hogy sokak számára tanulságos lehet e tíz év őszinte krónikája, így inkább lassabban, bővebben, fejezetekre tagolva, könyvként osztom meg. Ne Kubatov-videó jellegű, a Fidesznek durván odabaszó bosszúállás-ízű dologra készüljetek, hanem egy személyes, érzelmektől sem mentes, de az objektivitásra törekvő, saját szemszögből bemutatott beszámolóra.
Ja, igen, könyv. Gondolkodtam rajta, hogy kiadom rendesen, nyomtatásban, pénzért, de aztán elvetettem a gondolatot, még ha jól is jönne némi támogatás, mert komoly terveim vannak - ezekről szintén írok a könyv végén. Ha egyetértesz a törekvéseimmel, nyitva hagyom a lehetőséget: jelképes PayPal-támogatásért (egy-két korsó sör áráért) megvásárolhatod Kindle-kompatibilis formátumban, de ingyen is elolvashatod ezen a blogon, sőt: még az nCore-ra is én magam fogom feltenni az e-book verziót, mert a legfontosabb számomra, hogy az üzenetemet minél több embernek át tudjam adni.
Az utolsó simításokat végzem az íráson: például most megírtam ezt az előszót, még tördelés, címlapterv, konvertálás és hasonlók vannak hátra - adok magamnak pár hetet rá: legkésőbb augusztus végén most már megvárom vele szeptember 17-ét, az őszödi beszéd kiszivárgásának 10 éves évfordulóját. Ha addig szeretné valaki premier előtt elolvasni, írjon e-mailt a gergely.tomanovics@gmail.com e-mail címre, vagy Facebook-üzenetet itt: facebook.com/tomanovicsgergely
