Hogy egyszer csak hirtelen vége, és közvetlenül utána sokkal rosszabb, mint előtte.

Miután beleélted magad a hangulatba és 3-4 órára megfeledkeztél a magyar hétköznapok szürke és nyomasztó valóságáról, egyszercsak visszazökkensz oda. Mint amikor a legszebb álmodba hasít bele a telefonod kegyetlen ébresztőhangja.

Végtelenül szomorú az a pillanat, amikor a rendezvény végén elindulsz a busz/villamos felé, és előtte a menetkísérők rád szólnak, hogy tedd el a szivárványos zászlót, mert nem biztonságos az utcán azzal továbbmenni.

Nem elég, hogy újra vár az a posvány, ami a hétköznapokat jellemzi, de még félj is a saját városodban fényes nappal az utcán.

A kormány folyamatosan azt hangoztatja, hogy féljek a migráncsoktól, a terroristáktól, a más vallásúaktól (ilyen alapon a KDNP-től is félhetnék) meg a Soros György-féle libsiktől, akiktől soha, semmilyen formában nem éreztem magam veszélyben. Érdekes módon, amikor ténylegesen olyan helyzetbe kerülök, hogy félnem kell, arról a magát keresztény-konzervatívnak tekintők mélyen kussolnak. Amikor olyan idiótáktól kell rettegnem, akiket felháborít egy nyomorult szivárványos zászló, akkor hol van a magyar emberek biztonsága, ami a kormány állítólagos elsődleges célkitűzése?

Mennyire álságos a magyar emberek biztonságával kampányolni, miközben egy szó sem esik egy ilyen konkrét dologról, amikor magyar emberek biztonsága van veszélyben?

Ilyenkor érzem át, milyen ma melegnek, vagy transzneműnek lenni Magyarországon.

Azt még úgy-ahogy elfogadom, hogy ha valakinek nem tetszik a Pride. Ha meztelenül "vonaglok" az utcán, azzal esetleg tényleg kivívhatom egyes érzékenyebb lelkületű járókelők haragját, bár egy pofonra ez sem lehet elég indok (és ha belenézel az alábbi élőben rögzített, vágatlan videóba - amiben kifejezetten arra kerestem választ, hogy mi oka lehet bárkinek gyűlölni a Pride-ot - akkor láthatod, hogy semmi ilyesmi nem volt). Lehet kritizálni a Pride-ot és résztvevőit, de semmi olyasmit nem követünk el, ami miatt megérdemelnénk, hogy bárki fizikailag bántalmazzon minket.

Egyébként nekem azzal sincs bajom, ha a a Pride-on valaki félmeztelenül táncol, ez ugyanis egy ilyen buli, akinek nem tetszik, menjen haza Tényeket vagy bármi más, prolinak való szart nézni a "Telekép"-en, minket meg hagyjon azt csinálni, ami nekük jól esik. Én se szólok bele, hogy ő mondjuk vallásos körmeneten, Orbán-beszéden vagy bármi más nekem nem tetsző eseményen vesz részt - ez a demokrácia. Azt a két nénit például abszolút nem értem, akik láthatóan szívből gyűlölik az egészet, mégis kimennek bosszankodni. Nem lenne mindenkinek jobb, ha otthon a négy fal között bosszankodnának? :)

A város megbénítása már más kérdés, az teljesen jogos kritika, de emiatt sem a Pride-ra kéne haragudni. Engem is kifejezetten bosszantott, hogy a Keletiből egy óra alatt jutottam a Kossuth térre, mert össze-vissza zártak le random útvonalakat, a BKK Futár app pedig képtelen volt kezelni a járatmódosításokat. Eleve mi a bánat indokolta azt, hogy a Kossuth téren ne álljon meg a metró? Miért nem járhatott a 9-es busz a Bajcsyn, miközben az autóforgalom zavartalanul haladt a menet tervezett indulása előtt fél órával? Konteónak tűnhet, de szerintem erre a városmegbénítás-témára Tarlósék és a BKK szándékosan rájátszanak, hogy növeljék az ellenszenvet a Pride iránt, önmagában ugyanis a felvonulás nem indokolna ennyi lezárást. Még a régi Budapest Parádék alatt is simán járt a menet útvonalát keresztező villamos az Oktogonnál, pedig az egy több százezres létszámú buli volt.

"Vonaglanak, közszemérmet sértenek, megérdemlik, hogy megverjék őket" - komolyan? (7:00 után nekem is beszólt a fenti videón látható két turbónéni)

Az viszont, hogy egy zászló miatt megverhetnek a nyílt utcán, már tényleg mindennek a legalja, ezt nem is vagyok hajlandó elfogadni, tegnap nem is engedelmeskedtem a felszólításnak.

Nem tettem el a szivárványos zászlót, sőt: direkt a zászlóval mentem végig az utcán.

Eleinte tényleg volt bennem egy kis félsz, amikor a Várkert bazárt elhagyva elindultam az Erzsébet-híd irányába. A lépcsőt megmászva azonban valakinél egy egész hatalmas szivárvány-zászlót láttam, és többeknél is volt kisebb, mondhatni spontán Pride 2 alakult ki a hídon: azonnal elillant a félelmem, amint láttam, hogy nem vagyok egyedül.

Pár perc után már arra gondoltam, hogy ha valaki belénk is köt, már nem tud ártani nekünk, legfeljebb saját magának: készenlétben tartottam a telefonomon a Facebook Pages Manager app élő közvetítés menüpontját, hogy egy gyors gombnyomással tudjak kitörölhetetlen és megsemmisíthetetlen bizonyítékot szolgáltatni, ha valami baj történne - de szerencsére nem történt.  

Miután vonathoz igyekeztem a Keleti pályaudvarra, a Március 15. térre átérve felszálltam a 7-es buszra, ami már szintén szivárványzászlós és kitűzős Pride-résztvevőkkel volt tele. Jóleső érzés volt ez: a korábbi Pride-okon mindenki iszkolt, amerre csak látott, lehetőleg elrejtve minden olyan bizonyítékot, ami arra utal, hogy honnan jött, most viszont már nem. Még a Keleti előtti nagy téren is lehetett szivárványzászlókat, kitűzőket és transzparenseket látni, és megnyugtató, hogy nem történt semmiféle attrocitás, végre nyugodtan végig mertünk és tudtunk menni a városon rendőri biztosítás nélkül, ezáltal mégiscsak teljesült a "kordonmentes Pride" elképzelés, és most először végre jobb volt a végén hazamenni, mint előtte odafelé tartani.

Slusszpoén a vonaton :)

Leültem, kitűztem magam mellé a szivárványos zászlót (nem akartam, hogy a zsebembe tűzve eltörjön) aztán kisvártatva felszállt és leült mellém egy Árpád-sávos zászlós sapkás, Nagy-Magyarország-pólós illető. Talán ő is a Pride miatt utazott fel Pestre, esetleg a másik, vecsési Pride-ról tartott hazafelé, ez sajnos nem derült ki, mert hamarabb leszállt, és végig a telefonjába merült, talán észre sem vett, pedig lehet, hogy érdekes beszélgetés alakult volna ki. Mindenesetre sikerült készítenem egy pillanatképet arról a Magyarországról, amelyikben élni szeretnék.

Különbözőek vagyunk, más világnézettel és más gondolatokkal, de az ország mindannyiunké, és közösen összefogva tudjuk élhetővé tenni. Ez a korszerű FLIRT motorvonat is a közös adónkból teszi lehetővé a kényelmes utazást, és sokkal több lehetne belőle, ha a politikusaink nem tudnának megosztani és egymás ellen fordítani bennünket, miközben mindkettőnket meglopnak. Nem lenne egyszerűbb összefogni végre?

Ha te is szeretnél egy ilyen országban élni, kövesd a Facebook-on a Racionalista Párt oldalát, amely pont ezt tűzte ki célul: https://www.facebook.com/racionalistapart/

Saját közéleti vélemény-oldalam: https://www.facebook.com/TomanovicsGergely/