Tanulságok, konklúzió, jövőkép, avagy: ha csak egy fejezetet olvasol el a könyvből, akkor ez legyen az.

Igazat adok Orbán Viktornak, legalábbis 50 százalékban. A 2016. október másodikán tartott népszavazás történelmi jelentőségű, persze nem abban az értelemben, amit a kormány kommunikál: nem határozza meg Európa jövőjét, hogy az 500 millió uniós polgárból 4 millió (a magyar választók fele) azt mondja, hogy nem akar együtt élni a bevándorlókkal. Magyarország jövőjét viszont meghatározhatja, hogy mennyien üzenünk a kormánynak, ebből a szempontból pedig igenis történelmi jelentőségű, hogy a magyar nép végre elmondhatja: eldöntöttük, hogy nem akarunk együtt élni a politikusok hazugságaival, az ostoba és aljas manipulációval, és azzal, hogy a rendszerváltás óta minden politikus hülyének nézi a népet, a hatalom megtartásáért pedig semmi nem drága számukra: a kisebbik baj, hogy milliárdokat költenek propagandára, a nagyobb, hogy félelmet és gyűlöletet gerjesztenek, és ez a gyűlölet nemcsak a migráncsok iránt, de már a társadalmon belül is egyre nagyobb problémák és feszültségek forrása.

Térjünk vissza az előző fejezet legfontosabb kérdésére, hogy ostobák-e azok, akik a propaganda hatására gyűlölik a menekülteket, félnek a nemi erőszakolóktól és a terrorizmustól, ezért elmennek, és nemmel szavaznak? Az “ellenzék” és a liberális értelmiség döntő többsége szerint látszólag igen, és egészen a közelmúltig én is úgy gondoltam: a nép buta és könnyen manipulálható, ezt a politikusok ki is használják, saját érdekükben manipulálják őket, és ez így fog menni, amíg világ a világ. A demokrácia sajnos így működik, és sajnos még nem találtak ki jobbat… Aztán ahogy egyre több időt töltöttem el vidéken egyszerű hétköznapi emberek közé zárva, szép lassan rájöttem, hogy ez a kérdés (is) sokkal összetettebb ennél. Az emberek nagy része egyszerűen tájékozatlan, és nem azért, mert ostobák (persze van olyan is, aki reménytelenül az, de nem a többség) hanem egyszerűen nincs motivációjuk arra, hogy tájékozottabbá váljanak, elvannak a saját hétköznapi bajaikkal. Ennek meglátásom szerint két oka van: az egyik, hogy (főleg az idősebbek) egy egyszerűbb, vagy legalábbis egyszerűbbnek tűnő világban nőttek fel, ez modern XXI. századi kor számukra bonyolultnak, ridegnek és barátságtalannak tűnik a régi szép időkhöz képest - amit egyébként főleg a fiatalság emléke miatt látnak szépnek és egyszerűnek. Nekik biztonságérzetet adnak a tradíciók, a megszokott napi rutin, és már nehezen alkalmazkodnak az újdonságokhoz, sokkal inkább kötnek kompromisszumokat. A másik, amit saját huszas éveim tapasztalatai alapján már korábban is írtam: aki naponta 8-10 órát (vagy többet) robotol a napi megélhetéséért, és még hazaérve ott a család, meg a ház körüli teendők, az szabadidejében örül, hogy luk van a seggén. Ez persze hosszútávon meglehetősen lélekölő és elkeserítő, ami idővel frusztrálttá és bizonytalanná teszi az embert, ami miatt könnyen manipulálhatóvá válik egy jobb élet ígéretével - legyen az az ígéret bármennyire hazug és irracionális. Az emberek magyarázatot keresnek a saját problémáikra, és aki megadja nekik, abban bízni fognak, és ez nem feltétlenül csak az ő hibájuk, hanem az ember alapvető természete ilyen: szükség van támaszra és megerősítésre a bajban. Ez persze személyiségfüggő, mert vannak, akik beérik annyival, hogy a zsidók, a gyíkemberek, a háttérhatalom, vagy épp a politikusok tehetnek arról, hogy nekik rossz (meglátásom szerint ők a többség) és vannak olyanok is, akik saját magukban is keresik a hibák okát, és hogy mit tehetnének azért, hogy jobb legyen. Én is ez utóbbi csoportba sorolom magam, és az én elmúlt 10 évem egyik legfontosabb tanulsága ez: soha nem vártam arra, hogy valaki felemeljem, mert azt tanultam, hogy azért tenni is kell. Persze mondhatod, hogy én könnyen beszélek, hiszen hatalmas szerencsém volt 2006-ban - de hidd el, ha nincs ez a nagy szerencse, biztosan megoldottam volna máshogy (amit már írtam is: óceánjáró hajó, vagy bármi hasonló lehetőség, ahol keményen küzdve ugyan, de tehetek valamit azért, hogy jobb legyen) de nem imádkoztam, nem egy lottónyereménytől vagy egy kormányváltástól tettem függővé a saját boldogulásomat. Mindenkinek tudnia kell róla, hogy nincs könnyű változás. Aki ezt ígéri, az saját érdekeit szem előtt tartva teszi, hogy manipulálni tudja a változásra vágyó embereket. A politika a legjobb példa erre, de tudnék még sok mást is említeni, de előtte fontosnak tartom kitérni arra, hogy különböztessük meg a manipuláció különféle típusait, mert az nem minden esetben negatív, és ezzel mindjárt el is jutunk a több, mint 200 oldal végkövetkeztetéséhez - hiszen én is manipulálok már csak azzal, hogy mindezt megírtam, és ez a könyv még csak az első lépcsőfok.

A legönzetlenebb segítség is tulajdonképpen manipuláció: ha egy túlsúlyos embert rábeszélsz, hogy esténként menjetek el együtt bringázni vagy uszodába, jó szándékból manipulálod. Ha azért veszed rá, mert te is mennél, csak egyedül nem szeretsz bolyongani a városban, akkor érdekből teszed, mégis egyértelműen jó szándékkal. Jó szándékú, érdekből elkövetett manipuláció az is, ha például kondibérletet adsz el neki: segítesz, hogy lefogyjon, ezzel nyereségre teszel szert (amiből lehet, hogy az ő cipőboltjában is többet fogsz költeni - nagyon leegyszerűsítve egy jól működő társadalom és a gazdaság alapja). Rossz szándékú, érdekből elkövetett manipuláció az, ha homeopátiás fogyasztó csodabogyót adsz el azzal az ígérettel, hogy nem kell fárasztó edzésekre járni, elég csak bekapni a bogyót, és elérheti a célját. Erről írtam kicsit korábban, hogy aki könnyen elérhető megoldást ígér a problémáidra, az nagy valószínűséggel hazudik, és ez viszonylag könnyen leleplezhető. Ezt csinálják a magyar politikusok kb a rendszerváltás (de legkésőbb 2006) óta, amire szerencsére a társadalom immunrendszere reagálni kezd (egyre kevesebben hiszik el az üres ígéreteket) ezért a Fidesz 2014-től jól láthatóan szintet lépett, és belekezdett a kifejezetten aljas szándékú, egyúttal a társadalomra káros manipulációs hadjáratba. Nem az elhízás veszélyeiről és lehetséges megoldásáról beszél, hanem a brüsszeli zsírszövetzabáló hájszörnnyel riogat, aki éjjelente eljön, és kiharap egy nagy darabot a hájas testedből, de ne félj, majd a népszavazás jól elijeszti. Ha létezne is ez a szörny, a népszavazás nem riasztaná el, de már a felvetés is hülyeség, mert nem létezik. És ami a legrosszabb: aki kétségbe meri vonni a szörny létezését és/vagy népszavazás értelmét, arra rásütik a bélyeget, hogy nihilista libsi, akiket nem kell komolyan venni, mert - a példánál maradva - megkérdőjelezik az elhízás egy tényleg fennálló és fontos probléma, ahogy a menekültválság is, ezt épeszű ember nem vonja kétségbe, úgyhogy beszélni kellene róla - de úgy nem fog menni, hogy az egyik oldal szerint hazaáruló, magyargyűlölő, kecskebaszó migránssimogató vagy, ha nem hiszel feltétel nélkül a kormánynak. Igen, volt pár szocialista és/vagy liberális hang, aki álproblémának nevezte a dolgot, de emiatt nem szabad az összes liberális gondolkodó szájába adni ezt. Lehet, hogy a “jobb” oldalon kötelező mindenről ugyanazt gondolni még akkor is, ha beláthatóan hülyeség (gondolok itt például arra, amit 2014-ben írtam Vincze Ágiról és a csirkefarhátról) de a liberális pont attól liberális, hogy szabad, ennek egyenes következménye pedig, hogy többféle. Sajnos az SZDSZ és az MSZP-kormányok elkoptatták a baloldali és liberális eszméket, és pont az imént leírt liberális alapelvet hazudtolják meg, amikor gondolkodás nélkül lenácizzák például a borsodi Jobbik-szavazókat ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni, hogy mi a problémájuk, amire a Jobbiktól látják a megoldás reményét. Ha a túlsúlyos embernek azt mondod, hogy egy dagadt disznó, attól nem fog lefogyni, csak megerősíted őt, hogy te meg egy seggfej vagy, és ha történetesen pont liberálisként dagadtdisznózod le, akkor a liberalizmust is lejáratod előtte az olyan emberekkel együtt, akik esetleg inkább segítenének rajta. A rendszerváltás óta hatalomra került (bal)liberális politikai erők történelmi bűne, hogy a liberális kifejezéshez ma már egyértelműen ez a felfogás kötődik, ahogy a jobboldalihoz és a konzervatívhoz a Fidesz és a Jobbik (a KDNP-t hagyjuk). Lehet, hogy sutba kéne dobni ezt a jobb-bal felosztást, és kitalálni helyette valami teljesen más kategóriarendszert? Legyen a mostani bal-jobb összevonva egy fogalommá, ami a régi magyar demokráciát jelzi (talán az ancien régime jó lesz), és találjunk ki egy újat, amit tiszta lappal indítunk. 2016 nyarán azt látom, hogy egyre növekvő igény lenne egy paradigmaváltásra a magyar közéletben: egyre több a józan, kritikus hang, és sokan, sokféleképpen próbálják megfogalmazni a problémákat, csak egy dolog tűnik bizonytalannak: hogy ki, hogyan képzeli Fidesz utáni korszakot. “oké, elzavarjuk Orbánékat a faszba, utána mi lesz, kik lépnek a helyükre, és mi a garancia arra, hogy ők mások lesznek?” - tehető fel a teljesen jogos kérdés.

Nekem van egy viszonylag komoly szinten kidolgozott tervem arra, hogy miként képzelem az Orbán-kormányt leváltani képes új politikai erőt, és ezt le fogom írni a következő szakaszban. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mindezt amolyan vitaindítónak szánom, és szeretném is, ha vitáznánk róla Facebook-oldalamon (facebook.com/TomanovicsGergely) vagy akár élőben is, kamera előtt, vagy csak négyszemközt. Ha már ennyit írtam, nagyon szeretném, hogy te is megírd a tiédet, még akkor is, ha néhány sarkalatos kérdésben máshogy gondolkodunk. Nem gondolom azt, hogy ez a koncepció tökéletes, és azt sem, hogy mindent jól látok.  Annyit tudok, hogy amit írok, az őszinte igazság, viszont észérvekkel én is meggyőzhető vagyok, és ha úgy adódik, belátom, ha nem nekem van igazam. Sokszor megtörtént ez az elmúlt 10 évben, és még szerintem lesz is ilyen bőven - még a közvetlen közelmúltban is történtek olyan váratlan fejlemények, amelyek segítettek jobban elmélyülni egy-egy problémában, és megoldást, vagy legalábbis magyarázatot találni rá. Ilyen például a Brexit-népszavazás 2016. júniusában, de hasonlóan meghatározó pillanatok voltak a belvárosi esték a foci EB magyar vonatkozású meccsei után, amikor random ismeretlenekkel összeölelkezve énekeltük, hogy az éjjel soha nem érhet véget :) Fontos ihletadó szikrák voltak ezek, hogy még jobban meg tudjam fogalmazni néhány gondolatot, amit már nagyon régóta szerettem volna, és ha 2016. májusában elkészül a könyv, ezek hiányoztak volna belőle, emiatt ma nem érezném teljesnek az írást. A Brexit például sokmindenben engem igazolt, és kicsit bánom is, hogy nem lobogtathattam júniusban “na ugye, hogy megmondtam?” felkiáltással az írásomat, de mégis jobb így, hogy bele tudom szőni a Brexitből levont tanulságokat is. Mondjuk ennyi erővel várhatnék még október másodikai népszavazásig, vagy épp a 2018-as választásokig, hiszen lehet, hogy érnek még olyan hatások, amelyek segítenek jobban átértékelni bizonyos kérdéseket, de valahol meg kell húzni egy vonalat. Most úgy érzem, 2016 ősze egy alkalmas időpont erre, aztán persze utána is lehet még tovább agyalni rajta, ha esetleg mások is beszállnak, és egy országos méretű brainstormingot tartunk róla, talán könnyebben ki is találunk valamit. Találjuk ki, mert nincsen sok választás - azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon! És nem csak Gyurcsány, nem csak Orbán, hanem mindannyian, akik hagytuk, hogy idáig süllyedjünk.

Gnosziokrácia - a politikai felvilágosodás kora

A gnosziokrácia, vagy sziniditokrácia - a görög gnosi (tudás) vagy siniditos (tudatosság) és a kratos (uralom) szavakból 2016. tavaszán általam alkotott kifejezés -  a racionalitás meghonosítása a politikában a korábbi érzelmi-ideológiai alapokra helyezett közgondolkodás alternatívájaként, ami a 2010-es évek közepére egyre komolyabb válságtüneteket mutat: a demokratikus társadalmak egyre inkább szétszakadnak a jobb-bal tengely mentén, melyre a politikusok is előszeretettel rásegítenek hatalmuk megerősítése érdekében, közben egyre nő azok tábora, akik az egyik oldallal sem tudnak azonosulni. A gnosziokrácia főleg őket szólítja meg: nem jobb, és nem baloldali, az egydimenziós, a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedő skálán nem helyezhető el egy pontként, ehelyett úgy kell elképzelni, mint egy, a skála közepéről kiinduló felfelé mutató nyíl.

A gnosziokrata gondolkodású ember tiszteli a hagyományokat és elismeri a tradíciók közösségépítő erejét, de alapvetően a fejlődés pártján áll. Nem büszke a magyarságára, mert büszkének lenni csak az elért eredményre tud, de szereti a hazáját, és tenni kíván érte. Nem dob el egy gondolatot csak azért, mert elavultnak véli, viszont nem is fél megkérdőjelezni régi beidegződéseket. A jelenben él, a múltból tanul, és a jövőt építi. Az egyén szabadságát és boldogságát helyezi a középpontba, de nem radikálisan individualista, mert tisztában van azzal, hogy az ember csak közösségben tud kiteljesedni. Kritikus és önkritikus: meghallgatja a más véleményen levőt, kritizálja a neki nem tetszőt, de a kritikával is épít, a kapott kritikát pedig figyelembe veszi, és építkezik belőle. Tanul a saját hibáiból, és segít másoknak, hogy ne kövessék el ugyanazt. Ha nem ért valamit, nem szégyelli megkérdezi, ha kérdéssel fordulnak hozzá, van türelme részletesen elmagyarázni.

Dióhéjban ennyi. Nem spanyolviasz, tulajdonképpen egyszerű, mint a faék: logikus, érthető, szerintem sokakban meg is fogalmazódott már hasonló, csak nem volt senki, aki nevet adna neki, és le is írja. Nekem is közel fél évtizedembe telt, hogy eljussak idáig, pedig az alapjait már 2010-ben olvashattad: tulajdonképpen a mi éveink tekinthető az első, még meglehetősen kiforratlan kísérletnek, és a visszajelzések azt mutatják, hogy van ebben potenciál. Igen, Fidesz szlogen van a végén, mert mi, akik azt a videót a Fidesszel szembemenve is összeraktuk, őszintén hittünk benne, hogy tanult annyit a Fidesz 2006-ból, hogy ne essen bele ugyanabba a csapdába. Annyira hülyék nem lehetnek - mondtuk, aztán sajnos kiderült, hogy de, pontosan ugyanolyan hülyék, sajnos beleestek ugyanabba a csapdába, én viszont továbbgondoltam a dolgot, és felépítettem rá egy teljesen új elképzelést. Utópia? Lehetséges, de én hiszek benne. Mondjon valaki jobb alternatívát, vagy pedig törődjünk bele, hogy az ország elveszett, a demokrácia szar, a nép az orránál fogva vezethető, és emiatt soha nem lesz komoly változás. Akkor viszont ne is halljam többet, hogy teszem azt hány milliót kap Matolcsy barátnője a közösen megtermelt pénzünkből. Megteheti, mert ugyan van egy egyre hangosabb elégedetlen tömeg, de ez még mindig csak egy szűk értelmiségi kör, és el lehet intézni annyival, hogy a soros-bérenc kutyák ugatnak, nem kell velük foglalkozni. Hát most itt vagyok én, mondja rám bárki, hogy soros-bérenc, miközben egyetlen helyről kaptam eddig pénzt az életem során, ez pedig a Fidesz. Na, erre kössetek csomót, kedves Bayer Zsolti, G Fodor Gabi, vagy a Pesti Srácoktól bárki, már nagyon várom, hogy mit hoztok ki ebből a sztoriból :) Egyébként ha véletlenül olvassátok e sorokat: ezennel meghívnálak titeket (egyenként, vagy akár mindannyiótokat, nekem a 3 az 1 ellen is megfelel) egy élő Facebook-közvetített vitára, mert baromira érdekelne, hogy mit gondoltok erről az egészről, és szerintem a közvéleményt is. Én ezzel bizonyítom, hogy komolyan gondolom a fent írtakat (megismétlem, ha csak ezt az egy bekezdést olvassátok: Kritikus és önkritikus: meghallgatja a más véleményen levőt, kritizálja a neki nem tetszőt, de a kritikával is épít, a kapott kritikát pedig figyelembe veszi, és építkezik belőle) ti pedig bizonyíthatjátok azt, hogy nem vagytok alamuszi, gyáva férgek, akiket kilóra meg lehet venni. Kontakt: gergely.tomanovics@gmail.com illetve a már említett Facebook-oldal: facebook.com/TomanovicsGergely - apropó, kilóra megvétel: kritizálhatjátok azt, aki visszaadott egy lovagkeresztet, mondván, azzal pénz nem jár. Nos, én pénzt adtam vissza, és nem Bayer kitüntetése után, hanem már jóval előbb. Havi 261 000 Forint nettóban - pont most számolgattam, 2016-ban érem el a 15 millió Forintot, és ebben nincs benne a BKV-bérlet és más cafeteria. 2011 óta ennyibe került nekem, hogy független lehessek, és önerőből a felét nem sikerült eddig kitermelnem, de tudjátok, mit? A szabadság, és hogy önmagam lehetek, ennél sokkal többet ér.

Visszatérve a gnosziokráciára, mert eddig csak az alapelveit fektettem le, de ez mit sem ér anélkül, hogy konkrétan bemutassam a gyakorlatban - kritizálni könnyű, programot adni nehéz (ezt jól mutatja az ellenzék töketlenkedése) de én mégis teszek erre is egy próbát: bemutatom, milyen ma egy politikai vita, és hogy szerintem milyennek kéne lennie. Fontos: én nem vagyok párt, mögöttem nem áll sokmillió Forintból működő kampánygépezet és szakembergárda, úgyhogy nem várható el tőlem, hogy konkrét választási programot írjak teljesen egyedül, saját kútfőből. Mégis teszek rá egy próbát, hogy ezzel is bizonyítsam, mennyire tévúton jár ma az ellenzék. Egyelőre két fontos témán keresztül próbálom meg bemutatni egy képzeletbeli Racionalista Párt programjának logikáját: az első az oktatás, a második a menekültkérdés.

A kormány ezt mondja: az elmúltnyócévben a bukott baloldal tönkretette az oktatást. A tanárok fizetése megalázóan alacsony, az iskolaépületek felújításra szorulnak, közben az őszödi beszéddel illegitimmé váló miniszterelnök kakaóbiztos számítógépekre és digitális táblákra pazarolja az adófizetők pénzét. A kormány elkötelezett abban, hogy egy kiszámítható életpályamodellt biztosítson annak érdekében, hogy a pedagógusi hivatás újra vonzó legyen: 2010-től kezdve soha nem látott mértékben emeljük a tanárok fizetését, közben a Soros által pénzelt álcivil szervezetek a bukott baloldallal karöltve pofátlan módon pártpolitikai célokra használják fel a gyermekeink oktatása iránt elkötelezett tisztességes, keményen dolgozó tanárokat.

Az “ellenzék” ezt mondja: az elmúlt 6 évben a Fidesz tönkretette az oktatást. Miközben többmilliárd Forintot pazarolnak megalomán stadionok építésére és önfényező kampányokra, sok iskolában megoldatlan probléma a napi kötelező testnevelésórák megtartása, mert egyszerűen nincs tornaterem. GDP-arányosan Magyarország költi a legkevesebbet az oktatásra az egész Unióban, ígérete ellenére fizetőssé tette a felsőoktatást, a tankönypiacot haverok kezébe adta, a KLIK létrehozásával pedig egy pazarló vízfejet hozott létre, ami ráadásul az iskolák napi működését veszélyezteti: olyan alapvető eszközök hiányoznak, mint a kréta, vagy a fénymásolópapír. Demokratikus kötelességünk megállítani az Orbán-kormány ámokfutását!

Mit mond a józan ész? Az oktatás működését és társadalmi szerepét az alapoktól kell újragondolni. Miközben az elmúlt 20-25 évben a technikai fejlődés és az információs forradalom alapvetően változtatta meg a világot, a gyermekeinket még mindig XX. századi, elavult módszerekkel próbáljuk meg felkészíteni a jelen és a jövő kihívásaira. A tanulók túlterheltek, naponta 8-10 órát vesz el az életükből az, hogy használhatatlan tudással tömjék a fejüket. A tanárok fizetésemelése üdvözölendő és régóta esedékes lépés, de önmagában kevés. Szétoszthatnánk a bevándorlóellenes népszavazásra költött 10 milliárdot a tanárok között, de ez közel nem akkora pénz, mint amekkorának az “ellenzék” láttatni probálja. Utánanéztem: a 2013/2014-es tanévről találtam adatot, eszerint 73 900 általános iskolai és 36 269 dolgozik Magyarországon. Osszuk szét a 10 milliárdot a 110 ezer tanár között, ez fejenként 90 ezer Forint, aminek biztos sokan örülnének (és kétségtelenül megérdemelnék) de az alapprobléma megoldásához egy lépésnyivel sem leszünk közelebb. A probléma megoldáshoz ugyan szükség van pénzre, de sokkal fontosabb a szemléletmódváltás: a diákcentrikus oktatás megteremtése, ami a mai világban egyre fölöslegesebb lexikális tudás erőltetése helyett főleg logikus gondolkodásra nevel, és az egyéni képességek figyelembevételével segíti a gyerekek kibontakozását abban, ami a legközelebb áll hozzájuk. A nulladik fejezetben írtam arról a paradoxonról, amikor megbuktam az ének-zene fantázianevű zenetörténeti agyzsibbasztásból abban a tanévben, amikor megírtam és számítógépen meg is komponáltam az első saját dalomat. Ha egy mondatban akarnánk jellemezni a magyar közoktatás legfőbb problémáját, akkor talán ez a legjobb példa :) Persze ez is összetettebb kérdés, hiszen fontos, hogy a gyerekek képet kapjanak a világunk működéséről, és ehhez egyszerűen tudni kell néhány olyan, az alapműveltség halmazába sorolt történelmi, kulturális, földrajzi, fizikai, és matematikai tényt, amelyeknek a mai mindennapi életre nézve is fontos tanulságai vannak. Ahogy viszont ma az iskola teszi, az inkább kontraproduktív, mint hatékony, és erre is egy saját példát tudok: “Miért kell tudnom, hogy mi volt a 17. századi Franciaországban, mi közöm van nekem ahhoz?” - tettem fel magamban a kérdést gimnazistaként, amire nagyjából az volt a válasz, hogy CSAK. Ha nem magolom be, akkor meg fogok bukni, és ha nem érettségizek le, akkor sosem lesz belőlem programozó (vagy zenész, esetleg vasúthálózat-tervező mérnök, vagy bármi) hanem mehetek utcaseprőnek, vagy cipőfelsőrész-készítőnek. Hát igen, ebben majdnem igazuk volt, mert benzinkút meg autómosó lett belőle, de mégis rossz a válasz. Ha visszamehetnék az időben, és én válaszolhatnék saját gyerekkori önmagamnak, akkor nem az autómosóval riogatnám, hanem összeraknék egy látványos, itt-ott kicsit humorosra vett, de alapvetően tényszerű animációt, megmutatva, hogy ez valójában egy baromi érdekes történet, ahogy az emberiség történelme úgy általában az, és nagyon sokat lehet belőle tanulni. Nem évszámokkal, személyekkel és helyszínekkel kell traktálni a gyerekeket, hanem alapvető összefüggéseket kell nekik megmutatni, és beleszőni a gyerek saját gondolatait, érdeklődési körét is: ha például érdekli a fizika és a csillagászat, máris könnyebb elhelyeznie a történelmi idővonalán Galileit, és megérteni a felvilágosodás korában zajló társadalmi változások jelentőségét, és azt, ahogy ez a művészetben megjelent. Ehhez valahogy a tanórákat is össze kellene hangolni, hogy valamilyen módon köze legyen egymáshoz az egyes órák tematikájának. Ma a gyerek egy tetszőleges napon reggel az iskolába, ahol kap 45 perc francia forradalmat, utána 45 perc Jókait, 45 perc Einstein-relativitáselméletet, 45 perc testnevelés után hullafáradtan még 45 percnyi dögunalmas hittan és végül 45 perc az amerikai sziklás hegység kialakulásáról. Hasraütésszerűek a példák, de a lényeg, hogy egy összefüggéstelen káosz van a fejében az utolsó óra végén, és a legfontosabb az lenne, hogy ezen változtassunk: a tananyag legyen logikus, keltse fel a gyerek érdeklődését (ehhez nyugodtan merjük használni a modern infokomunikációs eszközöket, mint az internet és azon belül a YouTube) és amennyire csak lehet, személyre szabott. Biztos vagyok benne, hogy baromi sok munka mindez, ezért kellene róla vitát folytatni oktatási szakemberek, tanárok, diákok és szülők bevonásával, nem pedig azon marakodni, hogy vajon Gyurcsány vagy Orbán tette jobban tönkre az oktatást.

Egy fontos szemléletmódváltás az is, hogy pontosan mit is értünk oktatás alatt. Ebben a gyorsan változó és bonyolultnak tűnő világban szükség van arra, hogy az iskolapad elhagyása után is segítsünk az emberek látókörét bővíteni, és új ismeretekhez jutni. Egy olyan fantasztikus korban élünk, amikor a tudás bárki számára elérhető, és ha 32 évesen valamiért szükséged van a trigonometria tételeire (lásd: 2014, elszámolás) akkor könnyedén megtalálod. Jó, ha az iskolában a gyerekek megtanulják, hogy van ilyen, de a legtöbben úgyis elfelejtik legkésőbb az érettségi után egy évvel. Én semmire nem emlékszem abból, amit az iskolában tanultunk (vagy hát amit megpróbáltak a fejünkbe verni) a mai tudásom 99 százalékát az internetről vadásztam össze, legyen az videós szakmai téma, vagy épp történelmi tény. 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy olyan szinten megtanuljam a videóvágás és a motion design rejtelmeit, hogy akár egy közepes kábeltévé-csatornánál is helyt tudjak állni szakmailag. Még pár év tanulás, és az HBO sem elérhetetlen cél… És mindez annak köszönhető, hogy vannak emberek, akik nem sajnálják az időt és a saját tudásukat megosztani ismeretlenekkel: akik válaszolnak a fórumokon feltett kérdésekre, Wikipedia-szócikkeket írnak, és akik tutorial-videókat készítenek a YouTube-ra akkor is, ha azokat legfeljebb csak néhány ezren nézik. Kifejezetten szükségesnek tartanám (és ha egyszer megvalósul a gnosziokrácia, a saját szerepemet ebben képzelem el) egy olyan információs csatornára, amely a mindennapi életben segít eligazodni. Magyarországon nagyon sokan nem tudják például azt, hogy miként működik a bankrendszer, a (deviza)hitelezés, a kamatszámítás, a döntéshozás az európai parlamentben, az adózás, és úgy általában a világ. Nagyon sokan nem tudják, mi történik Szíriában, mi is az iszlám állam azon túl, hogy terroristák. Persze vannak ezekről kiváló írások az interneten, és akit érdekel, utánanézhet (pénzügyekkel kapcsolatban például a kiszámoló blog a kedvencem) de az írás egyrészt száraz, másrészt nem jut el a célközönséghez. Ezért lenne szükség egy egységes felületre, ahol látványos, figyelemfelkeltő (így a sajtón keresztül tömegeket elérő) és közérthető módon videón mutatjuk be a bonyolult összefüggéseket. Donald Trump, Nigel Farage (a Brexit ötletgazdája, aki a népszavazás után - látva, hogy milyen faszságra vezette rá az országot - gyorsan le is mondott) valamint Orbán Viktor és a többi populista jól meglátta a problémát, csak rossz választ adnak rá: látják, hogy az emberek nem értik ezt a bonyolult világot, és bizonytalannak érzik magukat benne, ráadásul a Magyarországhoz hasonló szegényebb társadalmakban még a hétköznapi életük is bizonytalan, problémákkal küzdenek. A populisták erre azt mondják: “nyugi, majd mi megoldjuk, te csak szavazz ránk és/vagy igennel/nemmel a népszavazáson” a gnosziokrata viszont figyeli az embereket, hogy mit nem értenek, és szépen, türelmesen elmagyarázza nekik. Nagyon jól működő külföldi példák vannak erre (fogok ezekről külön írni a blogon) és azáltal, hogy az internet lassan a legutolsó faluban is hétköznapi dolognak számít, sok embert el lehet érni viszonylag (a TV-hez képest relatíve) olcsón. Nem panaszkodni kell, hogy Andy Vajnáé a TV2 (és lassan az egész régi médiát Fidesz-közeli oligarchák utalják) hanem meglátni, hogy a YouTube és a Facebook soha el nem vehető tőlünk, és ezeken legalább annyi, ha nem több embert érünk el. A mi éveinket is látták annyian, mint egy Tények adást a TV2-n, pedig az már lassan 7 éve volt, még a Facebook is alig-alig ment Magyarországon, a YouTube pláne. Persze ehhez az kell, hogy tartalmilag és technikailag is megüssön a videó egy bizonyos szintet, ma már egy Best of Gyurcsány színvonalú videóval nem lehet nagy hatást elérni, hiszen olyan színvonalon már egy 12 éves gyerek is meg tudja csinálni. És ez még csak a technikai rész, a tartalomhoz már egyedül biztosan kevés vagyok: mivel én sem vagyok gazdasági, külpolitikai vagy bármilyen szakértő, sokmindent én sem tudok, szükségem lenne olyan emberek segítségére, akik segítenek a forgatókönyv megírásában, és szakmailag lektorálják a kész videót. És ugyanezt a fajta kommunikációt honosítanám meg a politika világában is: egy gnosziokrata párt nem plakátokkal kampányol, hanem a döntéseit és terveit részletesen, közérthetően elmagyarázza az embereknek. Mondok egy konkrét példát, bár itt már egyre messzebb kerülünk az oktatástól (az viszont egy lényeges kérdés, hogy a képzeletbeli Racionalista Párt az oktatás szerves részeként kezeli a médiát és a tömegtájékoztatást is, és a kampányaiban is a racionalitást képviseli, emellett átvezet a következő témára) de tegyük fel, hogy a Racionalista Párt az anti-irracionalitás programja keretében törvénymódosítást javasol a homeopátiás gyógyszerek forgalmazásáról. Személy szerint én a “tiltsák be, oszt’ jónapot” álláspontot képviselem, de a Racionalista Párt nem egy ember személyes meggyőződése szerint és nem izomból hoz döntéseket a neki nem tetsző dolgok betiltásáról, mert ez visszaélésekre ad lehetőséget. Ehelyett orvosokkal, gyógyszerészekkel együttműködve készítünk egy 10 perces tájékoztató videót arról, hogy a homeopátia hogyan (nem) működik, és lehetőséget biztosítunk a homeopátiát képviselőknek, hogy ugyanezt megtegyék, a lényeg, hogy két, érvekkel alátámasztott anyag álljon egymás mellett egy erre létrehozott internetes felületen. Ezután megkérdezzük az embereket, hogy kinek hisznek jobban: népszavazásra bocsátjuk a kérdést, és esetleg hozunk egy kompromisszumot, hogy lehessen homeopátiás szereket árulni a gyógyszertárak kivételével bárhol. A népszavazásnak kizárólag ebben a formában lenne értelme, és ezzel el is jutottunk az utolsó fontos témához, ami után végre publikálom a könyvet, és a többi oldalt közösen írjuk.

Amit a kormány mond: veszélyes terroristák érkezhetnek az ellenőrizetlen menekültáradattal, akik nőket erőszakolnak meg, és veszélyt jelentenek a keresztény Európára. A migránssimogató, bukott baloldal az összes bevándorlót válogatás nélkül beengedné Európába, ráadásul miután Európa sem tud velük mit kezdeni, Magyarországra telepítenék egy részüket, amit nem hagyhatunk.

Amit az “ellenzék” mond: a kormány terroristákkal riogat, miközben háború elől menekülő családokról, asszonyokról és gyerekekről van szó, akiknek emberi kötelességünk segíteni, a menekültellenes kampányra költött pénzt pedig inkább az oktatás rendbetételére kellene költeni.

Azt tudni kell, hogy az egész cirkusz akörül forog, hogy teljesítjük-e az uniós tagsággal járó kötelezettségünket (ha már a pénzt elfogadjuk, illene) és segítünk a déli államokat tehermentesíteni abban, hogy mi bírálunk el egy adott mennyiségű menedékkérelmet - szám szerint ezer-párszáz darabról van szó. Nem ideköltöztetni akarják a migráncsokat, és nem is az illegális határsértőket, hanem aki papírral, legálisan érkezett. Igen, az illegális határsértőkkel szemben keményen fel kell lépni, erről már írtam korábban is. A fanatizálásra hajlamos vallási vezetőket meg kell figyelni, és szükség esetén kitoloncolni Európából, mert itt nincs helyük, az erőszakoskodók ellen pedig a törvény szigorával kell fellépni, ha migráns, ha magyar.

Tisztázzuk: ha lányom lenne, én sem szeretném, hogy muszlim bevándorlók zaklassák, esetleg megerőszakolják. Viszont: ugyanígy nem szeretném, ha részeg MAGYAR fiatalok valamit az italába tennének, zaklatnák, rosszabb esetben megerőszakolnák egy szórakozóhely WC-jében. Tényleg, miért nincs népszavazás arról, hogy lehessen-e a szórakozóhelyeken alkoholt kapni? Csak nem azért, mert nem kis népszerűségvesztést okozna, sőt: egyenesen kitörne a népharag? Akkor talán mégsem a nők megerőszakolása a kormány problémája, hanem csak ebből könnyebb politikai hasznot kovácsolni? Vagy a “magyar pinába magyar faszt” elv alapján ha magyarok erőszakolnak nőket, az rendben van? Eddig egy olyan esetről tudok, hogy Magyarországon egy bevándorló kislányt molesztált (ez is pont 1-gyel több, mint az elfogadható, és ha az én lányommal történik, félreteszem a gnoszokrácia erőszakmentességről szóló alapelvét meg a pacifista humanizmusomat, és addig rugdosom az illetőt, amíg mozog) viszont minden hétre jut több erőszakos cselekedet, még családon belül is. Tartsunk egy népszavazást a családok ellen? Ott tartunk, hogy 2016-ban fényes nappal megverheti a tizenéves gyerekemet egy szentendrei taxis, csak mert más a véleménye. Most akkor a taxisoktól féltsem a gyerekemet, vagy a szentendreiektől, esetleg továbbra is a migráncsoktól? Komolyan, ezt az egymást gyűlölő embercsoportot akarjuk nemzetnek hívni, és megvédeni bármitől? Szerintem inkább magunkba kéne nézni, nem olyan nehéz az, nekem is sikerült, bárkinek fog.

Aztán ott van a terrorveszély. Úgy tűnhet, hogy az iszlám és a terror kéz a kézben járnak, hiszen a terrorcselekmények nagy részét iszlamisták követik el. Nem tudunk olyanról, hogy keresztény terror, pedig létező dolog, csak valamiért nem beszélünk róla. Az “Allah Akbar” kiáltással felrobbantott pokolgép nagyobbat szól, és szenzációértéke miatt könnyebben a címlapra kerül, mint a bigottan vallásos szülők által depresszióba és öngyilkosságba hajszolt tinik, pedig ez is egy létező jelenség. Saját, nem túl kiterjedt ismerettségi körömben is találkoztam már vele, ha nem is ilyen szélsőséges formában (ami kizárólag annak köszönhető, hogy a barátom is egy magamfajta szilárd személyiségű, nehezen betörhető srác): néhány éve tudtam meg, hogy a legjobb gyerekkori barátom meleg, és egy ideje boldog párkapcsolatban él egy fiúval. A családja viszont erősen vallásos, és bár sok éve megvolt a coming out, de azóta is képtelenek elfogadni a melegségét, abnormálisnak tartják miatta. El nem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet, ha a saját szüleire nem támaszkodhat az ember baj esetén, sőt, kifejezetten ellenségesek vele. Már javában írtam ezt a könyvet, amikor legutóbb összefutottunk (a Brexit mellett ez volt még egy fontos pillanat 2016. nyarán) és mesélt érdekes történeteket. A kedvencem, hogy a testvére azt vágta a fejéhez, hogy nem lehet ilyen szívtelen, mert gondoljon csak bele, hogy az a lány, akit az isten kijelölt a barátom párjaként, emiatt van örök magányosságra kárhoztatva. Nem vicc, ha ezt nem a saját fülemmel hallom (egy olyan embertől, akinek semmi oka nem lenne hazudnia nekem) akkor talán el nem hinném, hogy 2016-ban ilyen gondolkodású emberek léteznek - rendesen sokkolt a dolog. Az már csak hab a tortán, hogy arra buzdítják, legalább vegyen el feleségül egy lányt, hogy a rokonság előtt ne kelljen szégyenkezni miatta. Nesze neked keresztény erkölcs, hazudni azt lehet, boldognak lenni szégyen. Hozzátette, hogy idősebb, erdélyben élő székely rokonok előbb fogadták el a tényt, mint a saját édesanyja…  Nem értem egyébként ezt a mentalitást, ami vidéken ennyire beleivódott az emberekbe: azért kell ugyanolyan unalmas, sablonos életet élni, mint a többiek, mert különben megszólnak érte. Könyörgöm, kit érdekel? Így is kibeszélik egymást egymás háta mögött, mert problémákkal küzdenek, emiatt frusztráltak (részletesebben írtam már róla) emiatt könnyen ellenségessé válhatnak azokkal, akik boldog, kiegyensúlyozott életet élnek. Ugyanazt kérdezem, mint a szentendrei taxis esetében: ezt akarjuk nemzetnek hívni, és megvédeni? Nem lehet, hogy nem az iszlám, hanem általánosságban a vallásos szélsőség ellen kéne fellépni? Ehelyett a Fidesz-KDNP adja az ilyen emberek alá a lovat, követendő példának és megőrzendő értékként állítja be a kereszténységet, és a keresztény európa (sic) megvédésére szólítanak fel. Hahó, a keresztény európa kb 300 évvel ezelőtt megszűnt létezni, ha meg akarják védeni, akkor menjenek vissza az időben, és őrizzék meg a középkort. Azt mondják, a migráncsok meg fogják változtatni Európa vallási összetételét, pedig az folyamatosan változik a migráncsok nélkül is: egyre kevesebben vallják magukat vallásosnak a népszámlálásokon. A Fidesz egyébként e kereszténység-mániája miatt a meleg barátom családjának is feltétel nélküli támogatását élvezi. Kizárólag emiatt: ugyan Gyurcsány és Orbán is lop, de Orbán legalább kereszténység mellett áll. Nonszensz. Persze nem akarok általánosítani (a kedvenc kommentem: aki általánosít, az egy idióta. Minden általánosító az, kivétel nélkül!) hiszen tudom, hogy nem minden keresztény ilyen, sőt, a nagy részük nem ilyen. Én is jártam gyülekezetbe, egyébként a meleg barátommal együtt, ugyanoda. Sok értékes és jó szándékú embert ismertem meg, akik most szégyellik magukat Semjén Zsolt és a többi álszent álkeresztény miatt, akik vizet prédikálnak, és bort isznak. Ugyanúgy, ahogy a tisztességes életet élő, Allahban támaszra találó muszlimok is a terroristák miatt szenvednek, miközben lehet, hogy előlük menekültek el, miután lebombázták az otthonukat.

A “keresztény” konzervatív megmondóemberek, mint Bayer “Kurva Anyád” Zsolt mindeközben liberális véleményterrorról hablatyolnak (például azért, mert egy évben 2 órára le van zárva az Andrássy út, hogy az ilyen, a mindennapokban elnyomott emberek és a velük szolidaritást vállalók ezen a két órán át önmaguk lehessenek, és jól érezhessék magukat a négy falon kívül is) közben nem veszik észre, hogy pont ők azok, akik terrorizálnak. De persze féljünk a muszlim terroristáktól… Én azt mondom, élje meg mindenki a saját hitét úgy, ahogy jónak látja, de ne erőltesse rá a másikra. Ha liberális véleménydiktatúra lenne, akkor be lenne tiltva az összes vallás, az iskolákban hittan helyett valami egész más lenne (például gnosziokratikus ismeretek keretében felvilágosítás arról, hogy miként lehet megkülönböztetni az álinformációt és az álhírt a valóditól) és a karácsony is ugyanolyan hétköznap lenne, mint a többi. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megjegyezzem: a karácsonyt a más vallásúak megsértését elkerülendő fenyőünnepnek nevező túltolt PC ugyanolyan kártékony, mint a vallási fanatizmus, hiszen ez pont a liberalizmus “élni és élni hagyni” alapelvét csúfolja meg, ráadásul fölösleges muníciót ad az ilyen Bayer Zsolt féle degenerált söpredéknek, akik alig várják, hogy találjanak valamit, ami miatt beletörölhetik a lábukat a liberálisokba (és ezért jó pénzt kapjanak a megrendelőktől, akik számára ugyan vállalhatatlan a stílus, de jól jön, hogy valaki megmondja helyettük) és tovább folytassák a józan ész elleni hangulatkeltést.

Nagyon sok mindent le tudnék még írni, és fogok is még, mert sok gondolatot kihúztam a könyvből, ami még nem volt elég kiforrott, vagy nem tudtam beleilleszteni a történetbe. Ezért hoztam létre az egyelőre tomanovicsgergely.blog.hu címen elérhető blogomat, de most itt az idő, hogy meghúzzak egy vonalat, és átadjam a szót neked, aki ezt olvassa. Nagyon szeretném, ha átmenne az üzenet, és elkezdenénk közösen gondolkodni azon, hogy milyen országban szeretnénk élni. Emlékszel még az ősemberekre az előző fejezetből? Én vagyok az, aki közel megy a tűzhöz, hogy megpróbálja megfejteni. Az elmúlt 10 évben megégettem már párszor magam, úgyhogy nincs mitől félnem, bármit megtennék a változásért. Viszont egyedül ehhez kevés vagyok, és ha nincs is rá igény, akkor együtt sem. Ezt a könyvet azért is írtam meg, hogy megtudjam: egyrészt komolyan gondoljuk-e, hogy Magyarországnak változásra van szüksége (vagy megelégszünk annyival, hogy néha elküldjük Orbánt, Matolcsy-t, Habonyt és a többieket a kurva anyjukba, és eldagonyázunk még ebben a mocsárban egy pár száz évet) másrészt van-e egy akkora tömeg, aki segít megvívni ezt a harcot, hogy egy szerethetőbb hellyé tegyük Magyarországot.

Nincs sok vesztenivalóm: ha ez a projekt nem jön össze, akkor majd keresek magamnak egy normálisabb országot máshol, vannak családtagok Hollandiában és Angliában (bár a Brexit óta ez utóbbit elég nagy képzavarral lehet jól működő demokráciának nevezni) és néha hazajövök, ha hiányzik a Gellért-hegy vagy a szegedi halászlé. Elmegyek, és leélek egy sablonos, hétköznapi életet azzal a tudattal, hogy nincs esély a változásra - de én legalább megtettem a tőlem telhetőt, az én lelkiismeretem tiszta.

Még egy utolsó, fontos gondolat: az október másodikai népszavazás történelmi jelentőségű abból a szempontból, hogy üzenhetünk a politikai elitünknek. Más következménye úgysincs annak, hogy az igenek vagy a nemek győznek, és ha már ennyi pénzt fizettünk érte, akkor használjuk fel saját célunkra. Minden józan gondolkodó, aki elutasítja a jobb- és baloldal néphülyítő populizmusát: szánjuk rá azt a fél órát, menjünk el, és teljesítsük Orbánék utolsó kívánságát: szavazzunk NEM-mel (a múltra, és egy IGEN-nel a jövőre) utána kezdjük újra tiszta lappal. Azt tudni kell, hogy mi vagyunk többen: hiába a Fidesz 30 százalékos “többsége”, a 70 százaléknyi nem-fideszes többség közel két és félszer ekkora. Ha csak e 70 százalék felét sikerül reális alternatívával megszólítani, már nyertünk. Ha még hozzávesszük a “két kupac szar közül a kevésbé büdös” elv alapján Fidesz-szavazókat, sima ügy. Akarjuk? Itt az idő.

Facebook-oldalam: facebook.com/TomanovicsGergely