Egy leszerelt Fidesz-pártkatona gondolatai és tervei egy racionálisan működő országról

Tomanovics Gergely

ElmúltNYOLC(tíz)ÉV - 3. fejezet (2008)

2008. január 01. - Tomanovics Gergely

Igen, igen-igen

2007 könnyed bemelegítés volt a következő két évhez képest. Félúton Gyurcsányék újrázása és a 2010-es választások között lassacskán eljött az ideje, hogy magasabb fokozatra kapcsoljon a ballibsik eltakarítását célként kitűző gépezet.

 

2008-ban komoly fejlődésen ment át a stábunk: új emberek, komolyabb technika, jobb gépek és full HD kamerák kerültek hozzánk, és a bőven kinőtt fehér házi két kis szobánk helyett egy nagy, szellős, igazi szerkesztőségnek kinéző új főhadiszállást kaptunk a Makovecz-tervezte szentkirályi utcai Fidesz-székházban. A költözés után nem sokkal itt találkoztam először személyesen Orbán Viktorral, ami nagy hatással volt rám: élőben ugyanis egy teljesen más ember benyomását kelti, mint amilyennek a videókon megismertem. Nyitott, érdeklődő, közvetlen és teljesen laza volt még velünk is, pedig mi a Fidesz hierarchiáján belül nem álltunk túl magasan. Hozzám külön odajött, bizonyára kiszúrta a vadiúj, hátulról is brutálisan kinéző 28’’ monitort, ami még nekem, a számítástechnikában otthonosan mozgó fiatalnak is hatalmas volt az akkori viszonyok között az otthoni 19’’ TFT-hez képest is, a fehérházi 15-ös CRT(!) után meg aztán pláne, Viktor szerintem életében először látott ekkora monstrumot. Mondjuk én se sokkal korábban. :) Érdeklődve nézte, min ügyködöm épp: a vizitdíj-tandíj elleni népszavazásra készülő “Best of Nem lesz fizetős” című új Best of Gyurcsány epizódon ügyködtem, meg is mutattam belőle egy részt, majd megveregette a vállam. “Kiváló munka, csak így tovább” - mondta, és én ott abban a pillanatban alig tudtam szóhoz jutni, addigi karrierem fénypontja volt ez a nap.

 

A Best of Nem lesz fizetős az első és máig egyetlen olyan Greyhound-videó, ami konkrét kérésre és megadott témában készült nemhivatalos, de mégiscsak tudatosan a kampányhoz tervezett anyagként (a 2009-es “Gyurcsány álarca” egy kicsit más történet, a mi éveink meg nagyon más - ezekről természetesen szó esik majd a következő két fejezetben). Még egy rakás VHS kazettát is kaptam hozzá valami külsős médiafigyelő csapattól, amiken az internetes archiválás elterjedése előtti időkből voltak kiváló TV-felvételek. Egyébként pont a Best of Nem lesz fizetős lett a sorozat legnézettebb epizódja, ami az akkor startoló magyar YouTube-ban és/vagy a Google-ban jó ideig jelen levő hibának(?) köszönhető: ha 2008. közepéig beírtad a “youtube” kulcsszót a magyar Google keresőbe, akkor nem a YouTube kezdőoldala, hanem az én videóm volt az első találat, ami abszolút rekord, csaknem 3 milliós nézettséget generált. Gondolta volna bárki, hogy valaki a YouTube-ra rákeres a Google-ban ahelyett, hogy beírná a youtube.hu URL-t a címsorba? Én se. :) Persze enélkül is biztos meglett volna a népszavazással feltüzelt általános közhangulat miatt úgy másfél-kétmillió néző, de azért jólesett egy kicsit nagyobb eredményt láttatni fent, mint amit a videó önmagában hozott. Azt gondoltam ugyanis, hogy ez a videó már egyfajta próbája annak, hogy működik-e a Greyhound-videó egy kampányban. Működött, már csak egy apró probléma volt hátra: a még mindig sokak által vélt kurucinfóval való összefonódásom, amivel az előző fejezetet is zártam.

 

Ebben az évben lett mániám a közterületi timelapse-videók készítése, amik e sorok publikálásával szinte egyidőben, 2016 májusában megjelenő Kalef365 korai hírnökei voltak, és természetesen folytattam az egyre kevésbé izgalmas utcai megmozdulásokról való összefoglaló, kommentár nélküli videók készítését. Hogy egy kis színt vigyek beléjük, elkezdtem egy új formátummal kísérletezgetni, amit ma vlognak neveznénk: én is megjelenek a videón képpel-hanggal, beszélek a kamerába és kérdezek az esemény résztvevőitől. Az első ilyen próbálkozásom 2008. nyarán a Budapest Pride-on (vagy ahogy akkor hívtuk: a buziparádén) készült, és utólag nem vagyok büszke rá, mert a 2016-os MTVA is megirigyelhetné a jobboldali hírhamisítás tökéletes iskolapéldáját: a többezer résztvevőből kettő darab bolond kiragadásával sikerült egy olyan anyagot összerakni, ami azt próbálja sugallni, hogy a Pride ilyen undorító buziskodás, amit egy normális meleg is elítél. A sors különös iróniája, hogy egy évvel később ugyanez a rendezvény indította el bennem azt a folyamatot, aminek végén rájöttem: nem feltétlenül van nekem túl sok közöm a jobboldali gondolkodáshoz, a konzervativizmushoz meg semmi. Mivel életem ezen részét a 2009-es “melegfelvonulás, hideg fejjel” című, 2015-ben nagyobb terjedelemben továbbgondolt blogbejegyzéseimben már hosszasan taglaltam, így itt nem térek ki rá külön, viszont mivel hozzátartozik a teljes képhez, ajánlanám figyelmedbe őket. Ha már eddig elolvastad ezt az írásomat, ehhez képest az már nem olyan nagyon sok. :)

 

A 2008-as év végén még önszorgalomból készült egy szintén saját ötleten alapuló tematikus Best of Gyurcsány epizód az adócsökkentésről, majd lassacskán kezdtünk készülődni a 2009-es EP-választási kampányra. Akkor még nem tudtuk, hogy ezen kívül még két nagy horderejű belpolitikai esemény fogja felkavarni az állóvizet, mindez néhány hónap leforgása alatt...

A bejegyzés trackback címe:

https://tomanovicsgergely.blog.hu/api/trackback/id/tr2311753675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.