Winter is Coming / Nem kell félni, nem fog fájni

Emlékszel még, hol voltál 10 éve, 2006. május 26-án, amikor Gyurcsány Ferenc elmondta azt a bizonyos hírhedt beszédét? Nekem nem nehéz visszaemlékeznem rá, hiszen minden napom pontosan ugyanúgy telik, elég mély nyomot hagyott bennem ez az időszak. A keményen dolgozó kisember minden napja pontosan egyformán fárasztó, reménytelen és kilátástalan mókuskerék, és nem volt eu másképp 2006. május 26-án sem. Menetrend szerint hajnal 5-től este 10-ig: fél óra öltözés-kávé- futásmetróhoz, fél óra szendergés, míg a város túlsó felére ér a jó öreg szovjet hernyó, 6:30-kor munkakészen a kőér utcai kézi autómosóban.

A 6:30 a tízparancsolat, a szentírás, a világmindenség: a mosó ugyan 7-kor nyit, de ha nem vagy ott fél órával előtte, az mínusz 500 Forint az aznapi béredből. Ha az orrod előtt baszta rád az ajtót a metró, 10 percet késel, mínusz 500 Forint, ha a kialvatlanság miatt átalszod a határ utat, és a KöKi végállomás utáni fordulóban ébreszt a vezető, mínusz 500 Forint. Mert ugyan csak 10 perc a nyitás előtti előkészület (vödrök kipakolása, vízzel és vegyszerrel való megtöltése, szivacsok és más kellékek elővétele a raktárból) de ha megtehetjük, hogy ezzel szopassuk a dolgozót, akkor miért is ne tegyük meg… A dolgozó úgyis lenyeli, a pesti underclassnak nem igazán van más választása: pitizik, nyel, és örül, hogy munkája van, ahol viszonylag jól megfizetik. Egy magamfajta, a munkanélküliség és az alapvetően élhetetlen kisvárosi nihil elől a Nagy Budapestre menekült huszonéves fiatal (2016-ban úgy hívnánk: gazdasági bevándorló) igazából annak is örül, hogy egyáltalán van munkája, főleg olyan, ahol még fizetnek is. 140 000 Ft feketén, zsebbe nagy pénz, sok békát megéri lenyelni érte - a hatvani évekhez képest jelentős életszínvonalbeli ugrás ez. Ekkora pénzből már szabadnapján bármikor megengedheti magának, hogy a BKV-n bliccelve olyan egzotikus helyekre is eljusson, mint a Hősök tere, a Margit-sziget vagy a budai vár, és jobb napokon még a New Life Fund elnevezésű piros borítékba is jut egy kétezres, amiből egyszer majd repülőjegy és vízum lesz valami távoli helyre, ahol élni is lehet, nem csak túlélni. Feltéve, ha nem romlik el közben a hűtő, a mosógép, vagy a kombicirkó, mert akkor annyival távolabb kerül az új élet reménye. Egy mosógép 2 év, egy hűtő 3, a kombicirkó… Nem, az nem romolhat el, mert akkor mindennek vége, 5 évet már nem bírok ki.

14 óra munka után, este 9-kor zárás, 10 perc pakolás, 10 perc bandukolás a határ útig, sör a kisboltban. A metróig csövesek a határ úti metróaluljáróban, én meg magamban: “basszátok meg, a mosóban kevés a létszám, ti meg egész nap itt lébecoltok és ugyanazt a sört isszátok, mint én - persze, majd pont neked van egy százasom, na takarodj.” Azért én is belátom, hogy az ember életében elég durva mélypontot jelez az, hogy bármilyen szinten irigyelni kezdi a saját vizeletükben fetrengő hajléktalanokat. Egyébként tényleg kevés a létszám: hat ember munkáját sokszor 5, néha 4 végzi el. Kevesen bírják ezt hoszútávon, nagy a fluktuáció, a kezdők tök bénák, és a bénaságukért a főnök a műszakvezetőt bassza le, vagyis engem. A mosóban töltött másfél évemmel én ugyanis veteránnak számítok, ami azért előnyös, mert fél éve műszakvezetőként kapok plusz kétezret per műszak (ebből lett a New Life Fund) cserébe rajtam csattan minden.

21:30-kor ugyanaz a szovjet hernyó reggelről, ugyanazokkal a fásult, elkeseredett és kilátástalan arcokkal, a Sorstársakkal. Este tíz, otthonédes Angyalföldön, vizes göncöktől és gumicsizmától megszabadulás, kedvesnek puszi, “ma is jó húzós szar nap volt de legalább jó pénz, 2000 Forint mehet a piros borítékba” megbeszélése, fakultatív programként vacsora és/vagy fürdés - merthát azért olyan nagy luxust mégse engedjen meg az ember, hogy mindkettőre időt pazarol, hiszen nincs karácsony, holnap reggel viszont ugyanúgy el kell érni legkésőbb az 5:45-ös metrót, mert mínusz 500 Forint, ha nem sikerül. Az az 500-as meg nagyon kell az egyre sürgetőbb Új Élet Projektre, mert 2005-6 tele brutál hideg volt, még egy olyat biztosan nem bírok ki. 14 óra munka után vizes cuccban -15 fokban az a 10 perc bandukolás a határ úti metróig felér egy szibériai munkatáborral.

Ez tehát egy átlagos munkás átlagos napja 2006-ban: egy reménytelen mókuskerék, és álmodozás egy reményteljes új életről. Az új élet reménye pedig 2006. tavaszán Balatonőszödön virradt fel, de hogy ez számomra is világossá váljon, ahhoz még egy kicsit várni kell…

Nem kell félni, nem fog fájni

Az 2015-ös “Melegfelvonulás, hideg fejjel” című bejegyzésemben már említettem, hogy ezekben az időkben mennyire nem érdekelt a politika - most már talán érthető is, hogy miért: egyszerűen nem volt időm ilyesmire a saját mókuskerekem mellett. A politikusok úgyis csak lopnak, csalnak, hazudnak, fölösleges velük foglalkozni. Szavazni természetesen elmentem 2006-ban, és természetesen a Fideszre, mert úgy illik. A “kommunizmusról” ugyanis sok történetet hallottam családtagoktól, és természetesnek vettem, hogy a komcsikra nem szabad szavazni. Aztán persze nyertek a “komcsik” 2006-ban is, de most sem dőlt össze a világ.

Na, de itt ez a Gyurcsány. Gyurcsány valahogy más, ez már olyan pofátlanul hazudik, hogy az én ingerküszöbömet is elérte. Nem sokkal a választások után hangzott el az azóta szállóigévé vált “nem kell félni, nem fog fájni” mondat, amivel bejelentette a Gyurcsány-csomagot. Megszorítás, adóemelés, és ami a legfájóbb: tandíj (akkoriban még volt némi halvány reményem, hogy továbbtanulok, és akkor talán jobb lesz) meg gázáremelés, amire világosan emlékszem, lassan mondták, hogy megértsük: NEM-LESZ-GÁZ-ÁR-EMELÉS. Meg vasútbezárás, miközben még a kampányban is hatalmas vasútfejlesztést ígértek, jut eszembe, azt is, hogy ez az adócsökkentés kormánya… Kézenfekvő ötlet: össze kéne ezeket gyűjteni egy videóban, hogy miket mondott előtte és utána.

A nulladikban már írtam, hogy 1-2 éve foglalkoztam amatőr szinten videóvágással is, már amennyire a 14 órás meló mellett volt időm ilyesmire. 2005-ben lett meg az első kamerás telefonom, pont ezekben az években kezdett elterjedni a szélessávú net és a különféle videómegosztó szolgáltatások, nekem meg még 2004 végén indult egy, a magyar a Sims 2 játékosok körében igencsak népszerű weboldalam, amire különféle trükköket, tutorialokat (építsünk fa tetejére házikót, stb) töltöttem fel. Ma blognak hívnánk, de akkor még a mai wordpress kezdetleges elődjeivel működő saját tárhelyen üzemelő portál volt a menő. Az online videó ugyan felfutóban volt, de közel nem olyan mindennapos, mint mostanában, és nem is abban a formában, mint ahogy ma online videót nézünk: voltak weboldalak, ahonnan videókat lehetett letölteni.  Az első, mai értelemben vett magyar videómegosztó, az Origo videa.hu-ja 2006 nyarán indult el, előtte leginkább ez a letöltős módi ment, a 2005 februárja óta létező YouTube itthon gyakorlatilag ismeretlen volt. Én viszont már akkor is éreztem, hogy ez a netes videó egy hatalmas jövő előtt álló dolog, a Simmetria jövőjét is ebben láttam: a tutorialok képes-szöveges leírások helyett videón sokkal jobbak lennének. El is kezdtem próbálkozni még 2005. elején (hoppá, eddig nem is tudtam, hogy a világtörténelem első Greyhound-videója két hét híján egyidős a YouTube-bal: a Wikipedia szerint a YouTube 2005. február 14-én indult, az én első kísérleti anyagom meg 28-án készült el) és ez a próbaanyag szerencsére a mai napig megvan.

Mai szemmel visszanézve sokkal jobban tetszik, mint bármi általam való anyag a következő pár évből, beleértve a Best of Gyurcsány sorozatot: bár megmosolyogtatóan gagyi ez is, de aranyos, mégiscsak egy kerek történet, tudatos képi kompozícióval és ügyesebb vágásokkal, meg persze egy csomó product placement-tel: Simmetriás tapéta, Simmetriás póló, Simmetria weboldalon randit szervező Simek. :) Tényleg volt ilyen chat-doboz az oldalon, ahova tényleg beírtam a videón látható párbeszédet, a látogatók persze nem értették. Aztán persze kijött a videó, aminek hatalmas sikere volt, és ez megerősített abban, hogy kell csinálnom ilyeneket. Na, de vissza Gyurcsányhoz...

Szóval volt már némi kezdetleges skillem a videószerkesztés terén, és azt is láttam, hogy az emberek szeretik a jópofa videókat. Az autómosóban is vicces videók nézegetésével ütöttük el az időt, amikor eső vagy hó miatt nem volt forgalom: mobilnet és youtube ugyan nem volt még, de ha otthon találtunk egy érdekes/vicces videót a neten, azt lementettük a kezdetleges, bélyegnyi méretű kijelzős telefonunkra, hogy majd a mosóban egy esős napon megmutatjuk a többieknek. Ez volt a Facebook/tumblr IRL elődje: a kis felbontású vírusvideók offline úgy terjedtek, hogy átmásoltuk őket bluetooth-on egymás telefonjára. Ha valakinek egy ismerőse/haverja mutatott egy érdekes videót, átmásolta magának, behozta a mosóba, ahol akinek tetszett, szintén lemásolta magának, majd megmutatta-átmásolta egy haverjának, aki bevitte az ő munkahelyére, és így tovább. Ezerrel ment a cserebere: Szalacsiért például kaptam egy Meteorológus Mihályt, amin akkor halálra röhögtük magunkat - pedig erőltetett, szar, és borzasztóan proli, de akkor a mosóban színt vitt a szürke hétköznapokba az ilyesmi.

Ha elfogytak a behozott vicces videók, akkor meg az ügyfélváróban levő TV-t néztük. Vasárnaponként örök vita volt a TV2 Naplója és a Cobra 11 között, de az RTL Klub híradóját minden este, mindenki nézte. Akkoriban még a TV híradók voltak a fő tájékozódási csatornák, mert még tényleg voltak bennük hírek. Pont egy ilyen esős napon, 2006. június 12-én jött a bejelentés: Gyurcsány-csomag, adóemelés, gázáremelés, tandíj és társai, de nem kell félni, nem fog fájni, egyébként el lehet menni, ha nem tetszik. WTF.

Ekkor még senki sem tudta, hogy pár héttel korábban Balatonőszödön történt valami (utólag persze egyértelmű) úgyhogy villámcsapásként ért a korábbi pannonpuma-nagyajólét mantra utá. Ketten voltunk a mosóban, aki ezen teljesen kiborult, és megbeszéltük, hogy erről kell csinálni egy videót. Mivel pont ezekben az időkben kezdett általános gyakorlat lenni, hogy a TV csatornák internetes videóarchívumot készítenek, azonnal neki is álltam az anyaggyűjtésnek. Július végéig gyűjtögettem, aztán 31-én elérkezettnek láttam az időt: elkezdtem összevágni. Augusztus elsején pont szabadnapom volt, úgyhogy fent maradtam éjjel, hogy reggelre kész legyen. És 2006. augusztus elsején reggel 7 óra környékén kész is lett az anyag, ami néhány hónap alatt mindent megváltoztatott.

És akkor Tomanovics Gergely megrendítő erejű csapást mért a Magyar Szocialista Pártra...

...írta néhány héttel később Dévényi István a Heti Válasz publicisztikájában. Én meg csak néztem ki a fejemből, hogy most mi van?! Én ezt az egészet csak egy olyasmi poénnak szántam, mint a Szalacsi meg a Meteorológus Mihály. Egy esős napon a mosóban jó lesz röhögni a buta szocikon, akik az emeszpére szavaztak, mert itt laknak közel, és azé’ - ennél komolyabb célom nem volt az első Best of Gyurcsánnyal, ezért is lett olyan, amilyen. De egyszeri poénnak viszont szerintem is kurva jó volt, és fel is töltöttem a videa.hu-ra, hogy rajtunk kívül még pár száz ember mosolyoghasson rajta egyet.

Aztán a pár százból több száz, párezer, több ezer, meg pár tízezer lett néhány nap leforgása alatt. Miközben a nemrég indult videa.hu-n 20-30 ezres nézettség kellett ahhoz, hogy egy videó a legnézettebbek közé kerülhessen (ezek kivétel nélkül más oldalakról összegereblyézett, zömében külföldi videók voltak, meg a szalacsi-meteorológusmihály szinten mozgó korabeli magyar mémek) a Best of Gyurcsány egy hét alatt 50 ezerig jutott.

Közben csak jöttek és jöttek a visszajelzések olyan helyekről, ahonnan a legkevésbé sem számítottam volna rá. Interjúkérés a Hír TV-től a 9 órás híradóhoz (MIVAAN???) és más meghatározó médiumoktól. Magyar Nemzet, Heti Válasz, Echo TV (olyan is van?) és a többiek. A videa.hu címlapján meg természetesen kitörölhetetlenül ott trónolt a videó, komoly brainstorming mehetett az origónál, hogy hogyan lehetne eltüntetni. Valahogy sikerült is megoldaniuk, hogy valami kelemen annás videó legyen a helyén, amit persze kevesebben láttak, de attól még az ment legnézettebbként a címlapon. De addigra, 2006. augusztusának végére már százezren látták a Best of Gyurcsányt a Videán, és ebben nincs benne az augusztus közepén induló bestofgyurcsany.hu, ahonnan DVD formátumban is le lehetett tölteni.

Egy fontos mozzanat volt, amikor életemben először valódi pénzt kerestem saját kreatív projekttel: a bestofgyurcsany.hu-n futó Google Adwords hirdetésekből egy hónap alatt összejött 100 dollár, akkori árfolyamon kb 25 000 Ft.  Már nem emlékszem, mit vettem belőle, de nagyon büszke voltam akkor magamra. :)

Szeptemberre aztán nagyjából kezdett lecsillapodni a Best of Gyurcsány hype, én meg csináltam tovább, amit előtte: pörgettem tovább a mókuskereket a kőér utcai autómosóban, de immár abban a tudatban, hogy az ilyen videós bohóckodásból lehet valami konkrét és kézzelfogható haszon. Aztán 2006. szeptemberének közepén, mire pont kezdte volna mindenki elfelejteni az egészet, történt valami, amire senki nem számított: egy kiszivárgott hangfelvételen Gyurcsány Ferenc “bevallotta”, hogy végighazudták az elmúlt négy évet, hazudtak reggel, éjjel, meg este. A történetet mindenki ismeri: tévéostrom, október 23, oszlatás, szemkilövés, balhé. Én meg mindeközben a Kőér utcában húztam az igát, se a tévéostromon, se a 23-i balhéban nem tudtam részt venni, mondjuk kisebb gondom is nagyobb volt ennél, mert bár október 23-án és úgy általában 2006. őszén szokatlanul kellemes volt az időjárás (ez szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tüntetések hosszú időre állandósultak a Kossuth téren) de tudtam, hogy megállíthatatlanul közeleg a tél - az a tél, amiről kicsit korábban azt írtam, hogy ha olyan lesz, mint az előző, azt ép ésszel nem fogom tudni kibírni. Örültem neki, hogy a Best of Gyurcsány videó nézettségét az őszödi botrány a felfoghatatlan százezres nagyságrendről az annál is felfoghatatlanabb egymilliós nagyságrendig lökte (a Google meg letiltotta az Adwords-fiókomat, merthogy politikai érzékenységet sértő tartalom - WTF) Gyurcsány őszöd utáni magyarázkodása miatt pedig meg is fogadtam, hogy 2007-ben lesz a videóból második rész, amit immár a potenciális magas nézettségre való tekintettel sokkal jobban odateszek technikailag, de a legfontosabb gondolatom mégiscsak az volt, hogy jön a tél, és hogy azt a telet vajon hogy fogom túlélni...

Winter is coming

Aztán nem a tél jött, hanem előbb még október-november környékén egy iwiw-üzenet egy kedves hölgytől (nevezzük M-nek), aki a fidesz.hu szerkesztőjeként megkérdezte, hogy elkérheti-e a Best of Gyurcsányt DVD-n a honlapon való feltöltés és fideszes rendezvényeken való levetítés céljából. Mi sem volt nekem természetesebb ennél, “a további együttműködések reményében is akár” (szó szerint így zártam a választ, reménykedve abban, hogy ebből lehet valami más, mint a mókuskerék)

Az eljövő telet a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb tavasznak lehet nevezni. 2006-7 tele volt a legenyhébb azok közül, amire emlékszem - minden értelemben. Még fagy sem volt, hogy tudjuk azt a vacakabb mosós napokba színt vivő játékot játszani, hogy gőzborotva permetével beszórjuk a placcot, aztán amikor ráfagy, csúszkálunk rajta. 2006-7 telén egyetlen egyszer sem volt igazán hideg, fagy meg aztán pláne, jött viszont M-től üzenet még 2006 végén, hogy még ugyan nem biztos, de lehet, hogy nyílik videós pozíció a fidesz.hu-nál (2016-ban úgy gondolom, a Heti Válasz augusztusi cikke és a Best of Gyurcsány hallatlan sikere nem kicsit elgondolkodtatta a Fidesz kampánycsapatát, hogy talán nem lenne hülyeség ezt a gerilla-vírusvideós vonalat nyomni, ráadásul volt ott egy arc, a későbbi Underdog - nevezzük T-nek - aki komolyan hitt ebben, és erőltette felsőbb szinteken is), és ha esetleg nyílna, elvállalnám-e.

Amiért fontosnak tartottam hosszan részletezni, hogyan teltek a napjaim az autómosóban (és előtte) az az, hogy érzékeltetni tudjam kontrasztot múlt és jövő között. A hirtelen jött lehetőség egy olyan perspektívát adott, amit korábban soha nem reméltem, végre volt miben hinnem, és valamiért küzdeni. 2006. december végére nagyjából biztossá vált, hogy lesz ez a lehetőség, már csak az volt a kérdés, hogy januárban, január végén, vagy csak februárban kezdődik az új élet. Bárhogy is lesz: 2 hónapot már simán túlélek az autómosóban is, de akár hármat is. :) A New Life Fund immár biztosan okafogyottá vált, egy erős, Core i7-es asztali gép lett a félretett pénzből, mondván, ha ez a dolog összejön, szükségem lesz rá, hogy hatékonyabban tudjak dolgozni. (A Best of Gyurcsány 1 egy ma 2016-ban gyengének számító, kb tízezer Forintos kínai okostelefonéval megegyező teljesítményű gépen készült: egymagos processzor, 256 mega(!) RAM… Bőven időszerű volt a csere.)

Egy apró érdekesség a végére: a feleségem egy régi barátnője jósnőként dolgozott akkoriban. Nagyon ment a szekere, még ismert tévés celebek is hozzá fordultak segítségért, ő meg hozzám tanácsért, hogy milyen laptopot vegyen - az ár nem számít. Segítettem neki megvenni és Windows-t telepíteni, cserébe egy jövendőmondást kértem tőle: anélkül, hogy említettem volna a Fidesznél 90% biztonsággal kínálkozó lehetőséget, rákérdeztem, mutat-e a tarotkártya valami nagy változást az életemben 2007-re, mondjuk új munkahely, vagy ilyesmi. A kártya sajnos nem mutatott semmit, sőt: szerinte a 2006-os lesz Andival az utolsó közös karácsonyunk, nyilván azért, mert nem jön össze a Fideszes projekt, tele lesz a tököm a mosóval, és lelépek külföldre (bár az mégiscsak új munkahely, szóval akár halál is lehet, vagy ilyesmi). Én azelőtt sem vettem túl komolyan az ilyesmi ezoterikus hókuszpókuszt, de itt vált nyilvánvalóvá, hogy humbug az egész. Bevallom, kicsit irigyeltem is őt, hogy ezzel a kamuval keres annyit egyetlen óra alatt, amennyiért én 14 órán át görcsölök a mosóban... Mindenesetre én meg voltam győződve arról, hogy 2007 lesz a régóta várt Nagy Változások Éve, és ez így is lett - de erről majd a következő részben.