Hogyan lesz valakiből vallási fanatikus, vagy akár terrorista? Beszéljünk erről, mert fontos, és ma a politikában nagyon rossz oldalról közelítik meg a kérdést (főleg a populista konzervatív oldalon) és olcsó politikai haszonszerzésre használják.
Az általános, leegyszerűsített magyarázat szerint a bevándorlók leszármazottai nem érzik magukénak azt a világot, amiben élnek. Számkivetettnek érzik magukat, a többségi társadalomba beilleszkedni képtelenek, emiatt frusztráltak, elkeseredettek, dühösek. Keresik a magyarázatot, keresik a helyüket a világban, de nem találják - a vallás viszont megadja nekik, egyúttal célokat tűz ki és értelmet ad a létezésnek. A megkeseredett léleknek hatalmas támogatást jelent mindez, még akkor is, ha a szavak valóságtartalma megkérdőjelezhető. Az identitásválságban szenvedő, önbizalomhiányos, magát értéktelennek érző ember ezért nagyon könnyű célpontja a manipulációnak. Been there, done that...
Egy rövid kitérő: ezért tartom alapvetően hibás elképzelésnek az alapjövedelem gondolatát, hiszen pont azt veszi el az embertől, ami kiegyensúlyozott személyiséggé teszi. Ha nincs miért dolgoznod, ha nincsenek céljaid, akkor haszontalannak érzed magad és ettől idővel megborul az elméd akkor is, ha millióid vannak a bankban - saját ismeretségi körömben láttam már ilyet. Persze a ló másik oldala (amikor keményen küzdesz és mégsem jutsz egyről a kettőre) ugyanezt a hatást éri el, tehát az ideális állapot a kettő között van: kellenek a kitűzött és kemény munkával elért célok, a siker élménye, ami pedig a legfontosabb: a tervek megvalósításán veled együtt dolgozó, a sikerekben és bukásokban veled osztozó támogató közösség. Talán ez utóbbi a vallás legfőbb ereje, egyébként a nemzeti érzelmű politikáé is: éreztetni veled, hogy nem vagy egyedül a bajban. Nos, én nagyon is egyedül éreztem magam a saját bajaimban, és nem éreztem, hogy segít rajta az, hogy magyar vagyok.
2016. február 9. - A nap, amikor betelt a pohár
Az Elmúltnyolc(tíz)év utolsó előtti fejezetében írtam arról, hogy 2016 elejére én is egy súlyos önértékelési válságba kerültem, és csak egy szikra kellett ahhoz, hogy kitörjön belőlem: ELÉG. Egyszerűen azt éreztem: hiába, hogy Magyarországon születtem és nőttem fel, ez az ország számomra idegen, nem tudok azonosulni vele, a benne élő emberek általános felfogása olyan radikálisan eltér az enyémtől, mint ha én is csak egy bevándorló lennék valahonnan Nyugat-Európából vagy épp az Egyesült Államokból. Pedig talán a nevem alapján is egyértelmű, hogy apai ágon a gyökereimet egész másfelé, méghozzá Szerbia-Montenegróban kell keresni, és bár 1-2 személyiségjegyemen talán felfedezhetőek erre utaló vonások (az alapvetően higgadt és pacifista gondolkodás mellett olykor hirtelen felindulásból meggondolatlan érzelmi dühkitörések és a balkáni buhera-MacGyver problémamegoldási képesség egészen biztosan onnan való) de sokkal inkább érzem magaménak a nyugatias gondolkodást, a németeknek tulajdonított racionalitást, hülyeségnek is tartom ezek miatt ezeket a nemzeti sztereotípiákat (a magyarokra vonatkozóakat is). Egyszerű logika szerint működök: baj esetén előbb alaposan kiadom magamból a dühömet, jól kiírom magamból, hogy kinek a kurva anyját, majd másnap lehiggadva átgondolom, hogy személy szerint én mit csináltam rosszul a történetben.
2016. februárjában jött az a szikra, hogy elég. Tekintélyes mennyiségű sör magamhoz vétele után a Keleti Pályaudvaron hirtelen felindulásból felszálltam az első nyugatra tartó vonatra, és meg sem álltam Hollandiáig. Útközben aztán, mivel sok év után először töltöttem el 24 órát laptop és mobilinternet nélkül (olyan hirtelen indultam el, hogy a laptoptöltő itthon maradt, csak délután Hannoverben tudtam venni egy újat) bőven volt időm gondolkodni, és átértékelni: hol vagyok, merre tartok, mit akarok elérni az életben. Ezen a hosszú úton vettem elő, és a Hollandiában töltött egy hét során kezdtem ténylegesen bele abba, hogy könyv formájában véglegesítsem az élettörténetemről szóló, még 2012-ben elkezdett írást. Az írás nagyon sokat segít elmélyülni a problémák részleteiben és átértékelni azokat, levonni a következtetéseket és kitalálni valami megoldást - mindenkinek nagyon ajánlom ezt a módszert. Nagyon sok félbehagyott vázlatot őrzök a Google Drive-omon, ezekből aztán szép lassan összeállt egy új terv.
Egy évet adtam magamnak a koncepció kidolgozására, és még egyet a megvalósításra - az első viszonylag jól áll.
Így lettem vallási fanatikus
Mire akarok mindezekkel kilukadni: 2016. elején adott volt egy megoldhatatlannak tűnő helyzet, mely alapvető fásultsággal és szorongással társult, amiért nem találom a helyem a világban. Személyiségfüggő, hogy az ilyesmit az ember hogy dolgozza fel: valaki depresszióba zuhan és/vagy gyógyszer- illetve drogfüggő lesz és ha nem adagolja túl magát, akkor idővel a vonat elé ugrik, vagy szakember segítségével rendbe jön - a vonathoz én túlságosan életigenlő vagyok, a szakemberhez túlságosan makacs és önfejű. Bár javasolták, de úgy gondolom, a saját harcaimat nem tudja helyettem megvívni más, így kizárásos alapon maradhatna harmadikként a vallás, de az meg a logikus és racionalista felfogásommal ellenkezik. Viszont amikor ezen gondolkodtam, akkor jöttem rá: ha egy kicsit labilisabb vagyok, és abban a roncs állapotomban rám talál, reményt ad és ezzel beszippant a radikális iszlám, simán terroristává válhatnék én is, sőt, bárki. Tulajdonképpen csak azért nem fordultam magamba teljesen, mert a múltamban már volt példa sokkal rosszabbra. 2006 volt az az év, amely megtanította: a legszarabb helyzetben is tilos feladni, mert ha a legnyomasztóbb időszakom után a mai napig aranykornak nevezett pár év következett. Ha nem tudok hinni valamiben, elképzelhető, hogy én is a hitemre játszó manipulatív erők áldozatául esek, és akár valami őrült nagy baromságot is képes vagyok elkövetni.
"Hoppá, megfejtettem a terrorizmus problémájának gyökerét" - villant be a gondolat, ezután a saját életutam elemzése közben új felismerések egész láncreakciója indult el, valami ilyesmi logikai sorrendben:
- alapítani kell egy radikálisan realista egyházat, pártot, vagy valami ilyesmit, ami logikusan gondolkodva észszerűen cselekszik, és ésszerű válaszokat ad az emberek kérdéseire
- á, az emberek úgyis tökhülyék ehhez, nekik a Fidesz-féle bullshit kell. Elvégre az Együtt is valami ilyesminek indult, meg a PM, meg az összes többi. Hiába, hogy van köztük sok lelkes és lelkiismeretes fiatal, aki őszintén változást szeretne, nem mennek vele sokra, mert a nép nem vevő erre, és a Fidesz-barát sajtó egyébként is leszereli őket azzal, hogy sorosbérenc libsik, akik migráncsokat akarnak telepíteni Magyarországra.
- na várjunk csak, hiszen 2006-ban egyszerű, keményen dolgozó kisemberként én is előbb leszartam a politikát, aztán vevő lettem a Fidesz alternatívájára, és milyen lelkessé tett, amikor a nemzeti érzelmű szubkultúrában végre megtalálni véltem a saját közegemet.
- meg is van, mi a baloldali ellenzék és a liberális gondolkodók legfőbb bűne: gondolkodás nélkül lenácizzák ezeket az embereket, mert nem értik, mit jelent nekik magyarnak lenni. Lebirkázzák a Fidesz-szavazókat ahelyett, hogy megpróbálnák érteni őket és jobb válaszokat adni a kérdéseikre, mint a Fidesz vagy a Jobbik.
- hopp, megvan mi a Fidesz sikerének egyik legfőbb titka: nincs egy olyan komolyan vehető ellenzéki erő, ami nem ugyanolyan ostoba populizmussal operál, mint ők (vagy épp lenéző értelmiségi elitizmussal, amivel a pesti egyetemistákon kívül senki nem tud azonosulni) hanem az egyszerű választókat és problémáikat megértve, az ő nyelvükön szólva megnyugtató választ adni. Eszükbe nem jut megnézni, mit csinál jól a Fidesz: ráfogják a Habony-médiára, az oktatás színvonalára, a Facebook-ra, vagy csak arra, hogy az emberek hülyék. Közben azon röhögnek, hogy a másik oldalon meg Sorossal, álcivilekkel, háttérhatalommal és chemtraillel megy ugyanez, pedig a színvonal semmivel sem alacsonyabb (és az egyszerű, keményen dolgozó embereket felmenti, hogy egyszerűek és keményen dolgoznak, ezért nincs idejük-energiájuk tájékozottnak lenni - a baloldali-liberális értelmiség hülyeségére nincs mentség).
- megvan az is, hogy miért nincs ilyen: egy városi értelmiségi életet élő ember (ahogy Orbán fogalmazott: a romkocsmák félhomályában merengő diplomás) egyszerűen nem látja, és nem érti az átlagos és pusztítóan lehangoló életet élő átlagos választók világát. Viszonylag keveseknek adatik meg egy olyan életút, mint az enyém: a hétköznapok nyomorából vagy kitörsz, és igyekszel elfelejteni, vagy ott maradsz, és beletörődsz - vagy belepusztulsz. Én kitörtem, majd visszazuhantam, a "holland válság" bekövetkeztéig próbáltam belőle újra és újra kimászni, csak épp egy dolgot nem próbáltam még: megérteni, és esetleg megpróbálni változtatni rajta, és egy kicsit adni abból, amikre rájöttem. Egyrészt úgy érzem, tartozom ennyivel Magyarországnak, másrészt nekem is egy új, szerethető és értelmes életcélt ad, amiért érdemes küzdeni, és ami mindenkinek jó.
Így pörgettem bele magam szép lassan az elképzelésbe, és lettem fanatikus híve ennek az egésznek. Ami ennek a bejegyzésnek is a legfontosabb konklúziója: mindenkinek szüksége van valamire, amiben őszinte szívvel hinni tud, nekem pedig ez az. A 2016-os év nemzetközi eseményei fokozatosan erősítettek abban, hogy a koncepció működőképes, hiszen valós problémára ad választ. Úgy látom, egyre növekvő igény is lenne rá, csak mint ha valahogy senki nem tudná megfogalmazni, hogy mire is van szükség azon kívül, hogy váltsuk le Orbánt, és több pénzt az oktatásra meg az egészségügyre, amitől már komolyan agyfaszt kezdek kapni :) Igen, én is megkaptam már, hogy csak kritizálom az ellenzéket is, mondjak jobbat - hát tessék, megtettem a tőlem telhetőt, a Racionalista Párt víziója erről szól. Biztos, hogy nem tökéletes, és szerintem ez nem is várható el egy mezei civiltől, ahhoz képest viszont megpróbáltam a lehető legnagyobb részletességgel felvázolni egy alternatívát, és nagyon remélem, hogy érthető is a mögötte húzódó szándék. Ha nem, kérdezz, és tegyél konstruktív javaslatot - ez ugyanis a demokrácia lényege.
Folytatás a racionalistapart.blog.hu-n, míg el nem készül a végleges weboldal.
