Gyurcsány takarodott - de vajon ez jó nekünk?

Az év első fele belpolitikailag rendkívül mozgalmas időszak volt: közeledett az európai parlamenti választás, ahol végre 2006 ősze után először mutathatja meg a nép, mennyire tele van a töke a szocikkal (leszámítva a tavalyi vizitdíjas kampányt). Ehhez egy tragikus véletlen folytán társult még egy hasonló lehetőség: januárban elhunyt Tasnádi Péter, Pécs akkori MSZP-s polgármestere, aki helyére az akkori legnépszerűbb politikusát, Szili Katalint jelölte a szocialista párt a fideszes Páva Zsolttal szemben. Kemény menetre és nagy erődemonstrációra készült a Fidesz mindkét választásra, így nekünk is akadt dolgunk bőven.

Az én szempontomból fontos momentum, hogy ebben az évben kezdtem el írogatni (blogot) illetve Adobe After Effects-szel ismerkedni/bohóckodni. A tavalyi Best of Adócsökkentés készítésekor már éreztem, hogy bár jó dolog, hogy rutinszerűen meg tudok vágni egy videót, de 2009-ben ez már egy kicsit kevés, a YouTube-on ennél sokkal jobb cuccok vannak, nincs semmi technikai kihívás egy olyan videóban, amit én akkor össze tudtam rakni. Egy csomó komolyabb videóötletem volt ebben az időben, és úgy éreztem, készen állok egy magasabb szintre lépni, elkezdtem hát komolyabb technikákat tanulmányozni. A mai napig használt “Let’s play the NEXT level” szlogen, ami kifejezi az önfejlesztő tanulás és az egyre komolyabb minőség iránti igényemet, pont ezekből az időkből származik.

A greyhound blog amolyan kísérleti homokozóként indult a bestofgyurcsány.hu mellett: az Index 2007-es megújulásakor bevezetett “blogketrec” megjelenése után feltűnt, hogy mindenféle pistikék blogja kerül Index-címlapra olyan vacak írásokkal, amilyet én is kiráznék kisujjból, csak kell bele pár olyan keyword, amire ráugrik a nép: iPhone-fikázás, Gyurcsány-fikázás, jobbik/kurucinfó-fikázás (ez a később részletezett kurucinfó-elhatárolódási master plan során jól jött), cigányok, nácik, zsidók, Bárkinek De Főleg Mindenkinek A Kurva Annyát típusú bejegyzések, stb. Kipróbáltam, hogy menne-e nekem ilyesmi, és ment, pár héttel az indítás után már az “Artisjus, a kurva anyád” című posztomon pörgött a fél magyar net, és utána szinte hetente sikerült címlapra kerülni valamivel - ez meg is hozta a kedvem ahhoz, hogy a mozgóképfarigcsálás mellett az írásbeli véleményalkotást is tovább gyakoroljam.

Valamikor az EP-választás utáni uborkaszezonra terveztem egy igazi harmadik részt a Best of Gyurcsányból, majd a 2010-es választásokra hangolódásként egy Very Best Of összefoglalót a korábbi anyagokból és a még korábbi, VHS kazettákról begyűjtött kijelentésekből, immár radikálisan új vizuális megoldásokat felvonultatva, ráadásul angol nyelven feliratozva a nemzetközi “piacra” célozva is - egyrészt megmutatva a világnak mindazt a belpolitikai káoszt, ami egy CNN-es Gyurcsány-interjú önmagában nem tud érzékeltetni, másrészt (főleg) azért, hogy világhírnévből is kijusson nekem az a bizonyos 15 perc. :)

A nagyszabású terveimet keresztbe húzta az időszak harmadik fontos belpolitikai történése: márciusban lemondott Gyurcsány Ferenc, így okafogyottá vált a dolog, bár az a bizonyos “radikálisan új vizuális megoldásokat felvonultató nagy összefoglaló videó” később mégiscsak elkészült, és baromi nagy siker lett - de mivel ez már 2010-ben történt, erről majd a következő fejezetben.

Közeledett viszont az EP választás, valamint Pécs. Közben jött Bajnai, akit azért utáltam, mert nem igazán volt miért utálni, miközben utálni kellene, ráadásul jó lenne őt is elővenni, mert hát mégiscsak egy komcsi, ellenség, akkor is, ha semmi bűnt nem tudunk rábizonyítani - elég nagy bűn az, hogy nem velünk van.

Gery Greyhound, Gyürk András “szürke kutyusa” :)

Az EP-választási kampányt egy fiatal és rendkívül szimpatikus srác, Gyürk András EP-képviselő vezette, akit korábban ugyan nem ismertem, de megismerkedésünkkor rendkívül jó benyomást tett rám, már csak azért is, mert hozzám és T-hez hasonlóan nagy fantáziát látott az internetes vírusvideókban is. Mindenképp szeretett volna a hivatalos kampány mellett “valami Gery Greyhound-osat” is, csak annyi volt ezzel a bökkenő, hogy a Fidesz felsőbb szintjein egyesek fejében állítólag én egy ilyen jobbik-kurucinfó közeli vállalhatatlan alakként vagyok elkönyvelve kb Tomcat mellett, aki bármilyen fasza videót csinál, az hivatalosan semmiképp nem férhet össze a Fidesz kommunikációjával, és már a tavalyi népszavazásra készült bestofgyurcsányos videó is elég necces volt - ott az volt a szerencse, hogy az a népszavazás sima ügy volt, itt viszont most nagy a kockázat, ami nem megengedhető. Az EP-t és Pécset nyerni kell. Meg egyébként sincs már Gyurcsány, minek egy újabb best of gyurcsány.

Végül brilliáns terv született arra, hogy a sokak által vélt “kurucinfó-közeliségemet” levetkőzzem, egyúttal egy kicsit szoktassuk a közvéleményt a Greyhound-Fidesz együttműködésekhez (mert sokáig már úgyse lehet titkolni, és ha a 2010-es kampány közepén derül ki, hogy egy “szélsőjobbos blogger” erősíti a Fidesz kampánycsapatát, az nagyobb gáz, úgyhogy ideje elkezdeni foglalkozni a kérdéssel) és ha ez összejön, az a Fidesznek is egy jól kommunikálható plusz pont, hogy egy blogger készít olcsón videót, nem pedig egy profi ügynökség milliókért, meg persze számomra is előnyös, hogy végre nem én leszek a Tomcat 2 a közvélemény szemében (frissítés: két héttel azután, hogy e sorokat leírtam, 2016. május 14-én mint “Tomcat csicskája” jellemzett valaki a Tumblr-en. Félelmetes, mennyire könnyen elterjedhet bárkiről egy alapvetően téves állítás, és milyen nehéz azt kitörölni a köztudatból)

Nagy szerencsémre a Kurucinfó maximális partner volt a master plan kivitelezésében - bár ők akkor nem is sejtették, hogy épp egy master plan kivitelezését segítik: amikor vezető cikkben küldtek el engem a cionista-zsideszes kurva anyámba, azzal hatalmas szívességet tettek nekem, és mindez 100%-ban az én terveim szerint történt :)

(Megjegyzem: a Fideszben a legtöbben lelkesen olvasták a Kurucinfót, 2006 után valahogy ez teljesen általános dolognak számított, csak nagy dobra verni nem illett. Én már akkoriban sem voltam annyira oda az oldal stílusáért, de a lájk gomb és YouTube-subscriptions előtti internetes középkorban egy ottani megjelenéssel lehetett igazán sok kattintást bezsebelni, még az indexes blogketrecnél is jobban megdobta egy új videóm kezdeti nézettségét a főoldalas Kuruc cikk, ezért nyilván igyekeztem kihasználni a lehetőséget, és minden videómat elküldtem nekik “adjon isten/szebb jövőt” köszönéssel, ahogy kell, hogy a kedvükben járjak. És igen, valamikor régebben gratuláltam is nekik a cionista lobbi feletti győzelmükhöz, anélkül, hogy bármit is tudnék arról, hogy az mi a faszt is jelent tulajdonképpen. :)

De térjünk csak vissza az EP-kampányra: Gyurcsány távozása után a legnagyobb kérdés az volt, hogy a mindenki által ismert Best of Gyurcsány helyett milyen anyaggal készüljünk a választásra. Gyürk András alternatív ötlete nem volt túl bonyolult, a brief kb annyiból állt, hogy az új miniszterelnök, Bajnai = Gyurcsány, ő is csak egy ugyanolyan komcsi, és a komcsik köztudottan lopnak, off-shore cégeket meg egyéb szörnyűségeket csinálnak, mossuk egybe őket, hogy az átlagproli is megértse: semmi nem fog változni Bajnaival, csak ha a Fidesz elkergeti a komcsikat a faszba. Széljegyzet 2016 májusából: hogy ennek mi köze az európai parlamenti választáshoz, azt már 2009-ben sem értettem... :)

Megkérdezte tőlem, tudok-e olyan arc-átváltozós videót csinálni, mint Michael Jackson valamelyik klipjének végén: szép lassan átváltozik Gyurcsány Bajnaivá úgy, hogy észre se veszed. Az én sztenderd válaszom az ilyen “meg tudod-e csinálni” kérdésekre az, hogy fogalmam sincs, de adj egy napot, nekiülök, kiguglizom, megpróbálom, és szerintem talán igen :) Aztán pár nap után a válasz általában az, hogy meg tudom, de ezt természetesen nem így közlöm, hanem megcsinálva egy demót, ebben a konkrét ügyben például ezt:

Andrást meggyőzte az anyag, kezdhettük csiszolni, közben a master plan első lépéseként kitettem a blogomra.

A terv az volt, hogy álnéven felháborodott olvasói levelet küldök a Kurucinfónak, hogy a Fidesz (bocs: Zsidesz, az izraeli Likud testvérpártja - ahogy ők mondják) ellopta Gery Greyhound videóját, utána a saját blogomon látványosan lebaszom őket, amiért ezt így a megkérdezésem nélkül lehozták. Hogy miből gondoltam, hogy a megkérdezésem nélkül le fogják hozni? Nem tudom már, valahogy éreztem, hogy így működnek :) Természetesen bejött a dolog, még csak nem is kellett rá sokat várni.

A direkt kurucinfó-kompatibilisre fogalmazott olvasói levél a mai napig megvan, lehet gyönyörködni benne, hogy mi alapján lesz valami hír a Kurucon:

Ezután jött a saját blogbejegyzés:

A bejegyzés egy kicsit túl is teljesítette a tervet: ahogy reméltem (mondhatnám, hogy természetesen) ez is kikerült az index címlapjára, így végre nem csak a Fideszen belül sikerült látványosan elhatárolódnom a Kuructól, de az engem valamiért Tomcat mellett a “nemzeti radikálisok” között számon tartó indexfórumos trollok is leszállhattak rólam. (Tomcatről már írtam azt hiszem 2 fejezettel korábban, sokmindennel nem értettem vele egyet, de az ezidőtájt dédelgetett Tolvajkergetők projektjében kis híján részt vettem én is, mint videós. Végül a Fidesz miatt összeférhetetlennek gondoltam a személyemet Tomcat-ékkel, és nem vállaltam el, bármennyire is tetszett a dolog. Még szerencse, hogy így alakult, mert ki tudja, mibe keveredhettem volna...)

Miután lecsengett Pécs, majd az EP-választási kampány, jött a nyári uborkaszezon, de ezúttal nem telt tétlenséggel: el kellett ugyanis kezdeni a készülődést 2010-re. A Fidesz a legfontosabb dolognak természetesen a mozgósítást tartotta, és a pozitív pécsi tapasztalatok alapján szervezte a gépezetet - ehhez kellett az a bizonyos “kubatov listás videó”-ként elhíresült anyag. Péccsel kapcsolatban nekem sok egyéb dolgom volt, ezért is nem írtam eddig róla, csak ezen anyag vágását bízták rám, ezt a történetet pedig már mindenki ismeri.

Talán csak egyetlen kérdés maradt nyitott, amit néha még ma is megkapok, így röviden utoljára arról, mit gondoltam az egész módszerről az adott helyzetben, miért nem raktam ki hamarabb a videót, ha közelről láttam a disznóságot. Egyrészt komolyan hittem benne, hogy a Fidesz mindent másként és jobban fog csinálni, a választás megnyeréséért ezért minden eszközt be kell vetni. Másrészt meg voltam győződve róla (lehetett is olvasni ilyen híreket korábban) hogy a szocik pontosan ugyanezt csinálják Ron Werber izraeli kampányguru vezetésével, és kár lenne emiatt elbukni a kétharmadhoz segítő néhány mandátumot.

Egyébként is: a kubatov-listánál egy sokkal fontosabb dolog kötötte le a figyelmemet azon a nyáron, ez pedig a Very Best of Gyurcsány helyett 2010 elején megjelentetni szándékozott következő nagy durranás, amin közösen törtük a fejünket. Mindenképp valami átfogó, a teljes Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai időszakot felölelő projektet szerettünk volna, de a tévéadások rendszeres archiválása nagyjából pont 2005-6 környékén “jött divatba” és így korábbi anyagokat nehezen, rossz minőségben (VHS kazetta) vagy egyáltalán nem tudtunk volna beszerezni, így ez a “best of” típusú videó kiesett. Folyamatosan lehetett viszont olvasni statisztikai adatokat korábbi évekről is, nyugaton pedig nagyon kezdtek menni az animált infografika-videók, és úgy éreztem, tudok már annyit az After Effects-ről, hogy bele merjek vágni egy olyasmibe, mint a http://crisisofcredit.com/ oldalon látható 2009-es videó - ezzel egyúttal rengeteget tanulnék, ami később még jól jöhet.

És bumm, így lett a…

Na, ez azért koránt sem volt ilyen egyszerű :) Az első buktató a Dogbyte csapatán belül jelentkezett: miután T-vel kiötlöttük a “beszéljenek a számok” videó alapötletét, eltérő módon gondolkodtunk a konkrét vizuális koncepcióról. Én mindenképp az imént linkelt videóhoz hasonlót terveztem, ő viszont inkább forgatott anyagokat kombinált volna valamilyen módon kreatív grafikákkal. Miután sehogy sem akart összeállni a dolog, második verzióként felmerült hollywood-i filmjelenetek használata, de valahogy ebből sem tudtuk kihozni azt, amit akartunk. Volt még egy harmadik ötlet, már nem is emlékszem, hogy az mi lett volna, csak azt tudom, hogy végül hogy statfilm (ez volt a munkacím) V4 mappában kezdődött a konkrét anyaggyűjtés és a munka 2010 januárjában a negyedik verzióként választott grafikai megoldással, ami a legközelebb állt ahhoz, amit én szerettem volna eredetileg is :)

A másik, nagyobb probléma a Fidesszel volt. Az eddigiek tükrében talán mindenki számára világossá vált, hogy “A mi éveink” egy 100%-ban Fideszes megrendelésre készült kampányfilm... Ezt viszont konkrétan cáfolom még ma is, amikor semmi okom nem lenne eltitkolni, sőt: ha a Fidesz rendelte/fizette volna, ez a bekezdés szólna arról, hogy bevallom. Ezzel szemben az igazság az, hogy amikor T prezentálta az ötletet egy kampányértekezleten, a párt felsőbb szintjén egyáltalán nem láttak benne fantáziát, mondván: ki a fene nézne végig egy videót, amiben 10 percig KSH statisztikák vannak - így se pénzügyi, se technikai vagy bármilyen egyéb típusú támogatásra nem számíthattunk fentről. Az, hogy ez a videó elkészülhetett, kizárólag a Dogbyte csapat kitartásának, lelkesedésének és bizonyítási vágyának köszönhető: megfogadtuk, hogy megcsináljuk saját szakállunkra, a napi szerkesztőségi munka mellett két sajttáj közötti üresjáratban, illetve a nap végén otthon elalvás előtt/helyett.

A konkrét szikráig karácsonyig kellett várni, előtte még ősszel volt az a bizonyos Budapest Pride, aminek a későbbiekben még lesz jelentősége - a köztes időszakban a statisztikák gyűjtése és a tartalmi vázlat felállítása volt a feladat. Volt időm kísérletezgetni új videós technikákkal, néhány kísérleti demót ki is raktam akkoriban, persze a legnagyobb titoktartás mellett azzal kapcsolatban, hogy mi is készül.

Egyébként ez a kísérletezős időszak az, ami miatt a mai napig hálával tartozom - ha nem is a Fidesznek, de T-nek és csapatának mindenképp. 2009 őszén minden korábbinál nagyobb ütemben fejlődtem, mivel napi nettó 3-4 órám volt csak erre. Motivált a remény, hogy a kormányváltás után a Fidesz nagy hasznomat veszi majd a megszerzett képességekkel, igyekeztem tehát minden időt kihasználni.

Operation Feripoint: Dogbyte Rising

Persze azért a napi feladatok mellett sok órányi tömény After Effects rendesen le tudja szívni az ember agyát a nap végére, úgyhogy nem ebből állt az élet, kellett néha egy kis kikapcsolódás is. Heti 1-2 alkalommal ott maradtunk munkaidő után spontán házi LAN-partikra, hogy a benti gépeken úgy-ahogy eldöcögő páréves FPS játékokkal gyilkoljuk egymást. Nem is gondoltuk volna, hogy ez a kedvelt elfoglaltságunk fogja meghozni a várt áttörést az év végére kissé csökkenő lelkesedéssel készülő statfilm-projekttel kapcsolatban…

A téli szünetben (Orbán Viktor karácsonyi üdvözletétől kb január közepéig csak hírügyelet van egy ilyen szerkesztőségben, mivel se sajttáj, se semmi) keresgéltem valami új és menő lődözős játékot, amit az otthoni, jellemzően erősebb gépeinken tudnánk neten keresztül játszani. Sok egyéb mellett így akadtam rá az akkor megjelenő Operation Flashpoint 2: Dragon Rising című taktikai FPS-re, ami azonnal levett a lábamról, méghozzá úgy, hogy a “new game” menüig azóta sem jutottam el: MERT AZ AZ INTRÓ BASSZUS!!!!!!44négy - az az intró nagyon ott volt.

Inspirációgyűjtésként After Effects-szel készült motion graphics videókon éltem már jó ideje, sok szép munkát láttam, ami megihletett, de ezt, ilyet azonnal akartam. El is küldtem a szerkesztői levlistára, mit szól hozzá T és a többiek, de már meg sem vártam a szokásos “meg tudod csinálni?” kérdést, rögtön elkezdtem, mert ha nem a statfilmet csináljuk meg ezzel a technikával, akkor majd én a választások után valami mást. Akartam, bele voltam buzulva teljesen.

A kezdetleges demóm felrobbantotta a bombát: végre kitört a csapat az alkotói válságból, nagy egyetértésben megállapodtunk benne, hogy ez lesz, és kész. Nem várunk január közepéig, majd megkapjuk a választás után azt a 10 napot, harmadikán délelőtt 10-kor mindenkinek kötelező jelleggel ott a helye a szerkesztőségben, és belecsapunk a lecsóba, de úgy rendesen.

Új reményekkel, rendíthetetlen lelkesedéssel és csillogó szemekkel néztem a 2010-es év elébe - a várható siker okozta örömöt még az egyébként a háttérben szép csendben döglődő házasságom sem tudta beárnyékolni. A magánéletemről nem nagyon olvashattál edddig a 2005-ös válságot leszámítva, és nem is akarok többet írni róla, mint ami feltétlenül szükséges - 2010-ben viszont fontos jelentősége lesz az otthon történteknek is.