Második fejezet (2007)
Aranykor (a Második Korszak) hajnalán
Az előző bejegyzésben az 500 Ft-os büntetés alapján talán azt gondolhatod, hogy az autómosóban a főnök egy igazi rabszolgahajcsár volt, és tényleg: újév alkalmából annyi engedményt kaptunk, hogy 31-én este 2 órával hamarabb hazamehettünk, elsején pedig ugyanennyivel később kezdhettünk. A Nagy Változások Évét köszöntő féktelen parti után (megadtuk a módját, na) másnap képzelheted, milyen állapotban jelentem meg reggel. :)
A vidéki “bölcsesség” úgy tartja, hogy amit az év első napján teszel, az egész évedet végigkíséri. Nagy szarban lettem volna, ha egész évben másnaposan, érdemi munkavégzésre alkalmatlanul fetrengek az autómosó öltözőjében… :) Ráadásul állítólag mosni sem szabad újév napján, gondolom autót sem, úgyhogy duplán nagy szarban lettem volna. Sosem fogom megérteni, hogy ezeket a népi babonás hülyeségeket ki és miért terjeszti.
Február közepéig az egyre fogyatkozó reménykedéssel teltek ugyanolyan napjaim, mint egy évvel korábban. Februárban már-már felmerült bennem, hogy talán a jósnőnek volt igaza, és nem fog történni semmi, de aztán február utolsó péntekjén váratlanul írt M az iwiwen, hogy március elsejével kezdhetek, ami a következő csütörtöki nap, de ha gondolom, már hétfőtől benézhetek megismerni a csapatot.
“Á, nem megyek, szegény autómosós főnökömmel nem basznék ki úgy, hogy pénteken bejelentem: hétfőtől nem vagyok” - said no one ever.
*kárörvendő vigyor* :D :D :D
Vackor az első B-ben
A mai napig kristálytisztán emlékszem arra a hétfői napra.
Csodálatos tavaszi reggelre ébredtem, mint ha még a nap is máshogy sütött volna, mint máskor. Nem is tudom, melyik volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy most itt valami olyasfajta változás zajlik, amit felfoghatatlanul hosszú ideje várok. Volt bennem némi stressz az egész miatt, hogy mi vár rám, hogyan fogok helyt állni, de azt tudtam, hogy bármi lesz, az más és jobb lesz, mint addig bármi.
Mivel az autómosóba reggel fél 7-re jártam és este 9 után indultam haza, a világos napsütésben való metróhoz sétálás már eleve egy sokkhatás volt. Maga a sétálás is, hogy nem kell rohanni, már nem kerül 500 Forintba. Aztán az arcok a metrón, mint ha egy egész más vonalon járnék: gyerekek, fiatalok, jól öltözött középkorúak laptoptáskával, nem azok a fásult hajnali melósok. Ja, és ellenőr, hoppá, hajnalról/késő estéről ő eddig ismeretlen volt számomra, most már bérletet kell venni.
Aztán leszállni a Nyugatinál, és megpróbálni felfogni, hogy az a metrószerelvény most szépen becsukja az ajtót, és nélkülem robog tovább Kőbánya felé, én meg a felszínen folytatom tovább az utat a Margit híd pesti hídfőjénél levő “fehér ház”-nak becézett Képviselői Irodaházba.
Odaérve kicsit úgy éreztem magam, mint az első nap az iskolában (ahol a többiek már a második-harmadik-sokadik osztályt járják) és kicsit meg is voltam szeppenve, nehéz volt az elején. Nem ahhoz voltam szokva, hogy értelmes, fiatal, hozzám hasonló érdeklődésű emberek kérdezgetnek az egyébként dögunalmas múltamról, amiről itt is csak a kontraszt érzékeltetése miatt írtam hosszasan, mert amúgy egy szóval leírható: szar, kicsit bővebben: nagyon szar. Szerencsére közös pontként ott volt a Gyurcsány iránt érzett ellenszenv és a tettrekészség az ország jobbá tétele érdekében, szóval idővel sikerült összerázódni, és elkezdődhetett a közös munka.
Az eddigi sokkhatások után a legnagyobb következett, amikor megtudtam, pontosan mi is lesz majd a feladatom: a napi videós rutinmunka mellett (sajtótájékoztatók, és ha majd hamarosan lesz pénze a szerkesztőségnek egy egyszerű kamerára, akkor külső helyszíneken zajló események rögzítése videón, a videók feldolgozása, és feltöltése a honlap videóarchívumába) az időm másik felében Gery Greyhound típusú kreatív anyagok készítése, amikhez szabad kezet kapok.
Gery Greyhound eladta a lelkét? :(
Joggal felmerülő kérdés: a Best of Gyurcsány sorozat a 2007 őszén megjelent második résztől kezdve vállaltan Fideszes megrendelésre készült propagandaanyag?
Mondhatjuk így is, de a valóság ennél kicsit árnyaltabb - mint mindig.
A Best of Gyurcsány 2. a Fidesz nélkül is ugyanúgy elkészült volna, legfeljebb kicsit később, ahogy az autómosó mellett időm van rá. A videó tartalmába senki nem szólt bele, legfeljebb tanácsokkal segítettek, amikor elakadtam, illetve a régebbi felvételek felkutatása is könnyebb volt úgy, hogy többen is körül tudtak nézni. A forgatókönyv 100 százalékban Greyhound-munka, a videóhoz írt zene saját fakultatív ötlet volt, ami otthon, munkaidőn kívül, valódi családi összefogás segítségével jött létre, illetve páran az Index fórumon besegítettek a dalszövegbe. A zenei alapot pedig én barkácsoltam össze FL stúdióval (mégsem voltak hiábavalóak a 0. fejezetben említett zenei próbálkozásaim - bár megjegyzem, azóta nem is csináltam ilyet, mivel 2007-8 környékén átélt dolgok hatására már inkább a nemzeti rock, majd a punk-rock felé fordult a zenei érdeklődésem, ahhoz meg legalább gitározni kellett volna megtanulnom. A mai napig ott van a bakancslistámon a dolog, egyszer majd rászánom magam...)
A koncepció egyébként az volt, hogy a közvélemény felé megtartom a független civil imázst, ami a Best of Gyurcsányt sikeressé tette: “Ezt látja az átlag adófizető abból, amit ma a politikusok mondanak, illetve tesznek”. Hazugság lenne? Végülis Gyurcsányt a Fidesz előtt is utáltam, egyébként sem volt titok, hogy a Fideszre szavaztam, és örültem volna, ha akár a videóm hatására buknak egy kicsit nagyobbat a komcsik, de már csak az első rész váratlan népszerűsége miatt is akartam másodikat, már 2006 őszén is. A Fidesz nem keveset tett hozzá azzal, hogy heti átlag néhány óra helyett napi átlag néhány órám lett rá, a vége felé pedig, a nyári uborkaszezonban szinte semmi más dolgom nem volt, de összességében ugyanúgy a saját koncepcióm alapján készült, mint az első. Csak ez már jobban sikerült, és az őszödi beszéd kiszivárgásának első évfordulóján nagyot ütött.
Ezen a nyáron lett kameránk is (egy mai szemmel nevetséges minőséget produkáló Mini DV formátumú turistakamera mikrofonnal, de akkoriban ez nagy csoda volt számunkra) és helyszíni anyagokat is készíthettünk külső helyszíneken. Én mindenképp szerettem volna riporterként valami indexvideó-szerű dolgot, ami szintén ezekben az időkben indult, csak nem tudtuk mindezt a fidesz.hu profiljába illeszteni, úgyhogy maradt az, hogy hobbiból néha hazavittem a kamerát, kijártam utcai eseményekre, tüntetésekre forgatni, hogy két Best of Gyurcsány között is legyen a bestofgyurcsány.hu-n valami mozgóképes tartalom. 2006 ősze óta bántam, hogy kimaradtam a nagy eseményekből, így amikor csak tehettem, próbáltam bepótolni, és néha sikerült is 1-2 komolyabb pillanatot megörökíteni a tömegoszlatásba torkolló eseményeken.
Talán itt alakult ki velem kapcsolatban az a közkeletű tévhit, hogy nekem valami közöm lenne szélsőjobbos körökhöz, mint például a Tomcat-féle Bombagyár, a kuruc.info, vagy épp a Magyar Gárda. Tény, hogy az akkor divatos szélsőjobbos (úgy hívtuk: hazafias) eszmék és a “hazafias” rockzene megérintettek engem is, és bár nem értettem mindenben egyet ezekkel az emberekkel, de az, hogy utálják Gyurcsányékat, és ennek erőteljesebben hangot adnak, mint a kissé puhány Fideszesek (akik előbb-utóbb megunják, hazamennek) egy kicsit vonzóvá tette számomra ezt a szubkultúrát. Tomcat-tel is szimpatizáltam a zsidózását leszámítva, és tudtam, hogy a Bombagyárat meg a kurucinfót sokan olvassák (a Fideszben is) így rendszeresen elküldtem nekik a friss videóimat, amiket ki is raktak elég jó helyekre, viszonylag hamar több tízezerig pörgetve a nézettségszámlálót.
Persze egy idő után mind a Fidesznek, mind nekem kínossá kezdtek válni ezek a körök. Egyre komolyabb veszélyt jelentett, hogy egy “ballibsi” újságíró kiszúrja, amint a “szélsőséges megmozdulásokról ismert” alak (én) állandó belépőkártyával lép be a Fehér Ház főbejáratán, úgyhogy idővel erre majd ki kell találni valamit - de erre 2009-ig kellett várni, az EP választás előtt sikerült is, de erről majd a 2009-es fejezetben.
Az örök kérdés egyébként, hogy ha nincs a Fidesz, elképzelhető-e, hogy a szélsőjobb felé sodródok. Szerintem huszonéves, kifejlődőben levő és néhány ütős érvvel könnyen alakítható világképpel rendelkező fiatalként ha 2006 után ott találom meg a saját közegemet, ez simán benne van a pakliban. Aztán persze az is, hogy 2008-ban ugyanúgy elindul bennem valami, aminek a vége az lesz, hogy kiábrándulok az egészből. Meg aztán túl sok ütős érvet nem hallottam például arra, hogy a zsidókat miért kéne utálnom, amikor egyet sem ismerek - így nem is volt miért utálnom őket, és más szélsőséges gondolatok mögül is hiányoltam a tartalmat, érveket. Ezzel pedig el is érkeztünk az egész irományom egyik legfontosabb gondolatmenetéhez, ami viszont csak 2015 környékére kristályosodik ki bennem, és 2016 elejére lesz belőle egy kerek egész, jól körülírható világszemlélet gránit szilárdságú alapja, de 2016-ig még 9 év van hátra, úgyhogy ezekről bővebben majd később. 2007 végén még a csírája sincs meg az egésznek, egyelőre boldog vagyok, hogy ezt az évet végre nem egy autómosóban, benzinkúton vagy gyári munkásként zárom.
